a természet kivetett magából egy hétre – ilyen volt a túrisztikai táborom

Egy 6 napos Turisztika táborban volt részem a csodás májusi hónapban.

Nem is kell mondanom, hogy túráztunk éjjel nappal….

Ezt sajnos szó szerint kell érteni….

Az első nap nagy zuhit kaptunk a nyakunkba, így hát nem volt sok kedvünk a túrához, de menni kellett, még esőben is….

 

2011. május

1-6 nap, összefoglaló egy tábor élményéről

 

felirat-táboros

 

A Bükk hegységben volt a túra. Nagyon szép helyekre eljutottunk, úgy is mondhatnám, hogy világot láttunk. Hatalmas a Bükk hegység és csodálatos kilátást tár fel a túrázó előtt, akinek van annyi lélekenergiája és kitartása, hogy az út végén meglássa a csodákat. Egerből busszal robogtunk Szilvásváradra, majd indultunk el és az úti célunk nem más volt, mint Felsőtárkány, ahol táboroztunk. A heti cuccot egy autó vitte a táborba, ahova nekünk ügyesen el kellett jutnunk. El sem kell mondanom, hogy milyen magas meredeken kúsztunk – másztunk – csúsztunk a sáros, nedves talajon;

merthogy hétfőn esett;

mikor elindultunk;

a túránk legelső napján;

szóval esett.

Kitartásra és türelemre tanít a túra, hogy addig menj és menj, amíg célhoz nem érsz. A jutalom nem marad el, hiszen a kilátás mindig lélegzetelállító.

Ezen a 6 napon szerintem túrázhattunk összesen olyan 100 km-t is azt hiszem. Az első nap, míg eljutottunk a táborhelyre, lehetett az is olyan 10 km. A többi napon is kisebb nagyobb távokat tettünk meg. Éjjel is túráztunk egy napon illetve volt egy nagy 30 km-es nagy túránk is, ahol nekünk fiataloknak tanár nélkül kellett helytállnunk. Szóval sokat mentünk, sőt kipróbálhattuk az egyik nap a tájfutást. Valahogy nem tudom magamévá tenni ezt a sportot, fura volt. Tájékozódni is nehéz volt így, de kipróbáltuk és gazdagodtunk sok tapasztalattal. Az utolsó nap estéjén volt eredményhirdetés, mert hogy az éjszakai túra és a nagy 30 km-es túra úgy mondd pontra, időre ment: ki tudja hamarabb végigvinni a távot. Büszkélkedhetek és dagad a mellem, hogy a mi csapatunk állta a helyét! Ha mondhatom dobogós helyen végeztünk, kétszer másodikok és egyszer elsők lettünk! Kemények vagyunk mint a vaj! Vagyis a kő!

Azt nem említettem még, de most megteszem, hogy Felsőtárkányból hazafelé, azaz Egerbe nem busszal mentünk!

Haza is túráztunk!

Igen mentünk.

És mentünk.

Aztán odaértünk!

Az utolsó napokban szó szerint szidtam és szidtam a természetet. Nem nagy túrázóként fel is dagadt a bal lábfejem, így még a hegyre felmenetel úgy ahogy ment, de a lejövetel róla egyszerűen borzasztó volt. Olyankor több nyomás éri a lábát az embernek és ez ilyenkor, mikor baj van vele, elviselhetetlen és úgy érzi az ember, hogy képtelen rálépni. Nekem ezt végig ki kellett bírni, ha tetszik ha nem. Inkább káromkodtam és ordítoztam az erdőben és szidtam a természetet, mert így oldódott bennem a feszültség. Ezt viszont a természet szépen meg is bosszulta. Az utolsó napok tényleg elviselhetetlen voltak és én csak botladoztam össze vissza, akadtam fel és találtam meg a pókhálót néhol a teremtőjével együtt, aminek eredménye újabb adag káromkodás lett.

De nagy nehezen túl éltük és rengeteg tapasztalattal tértem haza.

Habár azóta nem igazán szeretem a természetet, mármint hogy menni és menni. Na meg esőben is menni..

Azért tényleg tettszett, de még egyszer nem csinálnám végig! :D

 

Advertisements

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s