Anglia: miért szeretlek én annyira? ♥

2006 augusztusában történt meg velem, hogy a barátnőm és én lehetőséget kaptunk arra, hogy elutazzunk a messzi Egyesült Királyságba, azon belül egy Oxted nevű kisvároskába.  A sors nem volt szerencsés velünk szemben, hiszen ebben az időben érte Angliát terrortámadás is: nagyon féltettek az itthoniak. Nővérem is mondta, hogy inkább ne menjek. De szerencsére NEM hallgattam rá, hiszen ilyen lehetőségem nem lesz, vagy éppen kitudja mikor. Így hát bátran vetettem bele magamat egy új ismeretlenbe, egy új kalandba.
Az előkészülődés hetekkel az indulás előtt megkezdődött. Megtudakoltuk a barátnőm rokonától az időjárást, hogy még is mire számítsunk, mit pakoljunk be ruhákat illetően. Az indulás napján nagyon korán keltem, úgy rémlik… Hamar odaértünk a Feri hegy 1-re (mai nevén tán Liszt Ferenc repülőtér, de ez lényegtelen, mind a kettő FERI és kész $:). Anyu és apu kísért el engem, nagyon izgultam, hiszen a barátnőm még sehol sem volt, megijedtem hogy lekéssük a gépet, pedig még volt idő. De hát első repülésem, és mondhatni tengeren túli kalandom, még szép hogy ideges voltam. Egy kis várakozás után barátnőm is megjelent, természetesen őt is ette a fene, mert még a papájához be kellett ugraniuk, mert miért is ne? D: A találkozás után mentünk  check-olni, leadni a csomagokat. Lassan könnyes búcsút vettünk a drága szüleinktől és elindultunk a váróterembe, ahol átmentünk egy aligha szimpatikus vizsgálaton, ahol majdhogynem fehérneműre kellett már vetkőzni, mert én speciel mindig becsipogtam. Azután kezdődött az izgalmas várakozás a repülőtérren. Nem sokára ki is írták, hogy lehet a 3-as kapunál gyülekezni, akik Angliába, a Gatwick repülőtéren szeretnének majd leszállni. Egy kis busz vitt minket a nagy fehér – narancssárga színű repülőnkhöz. Felszállva el is foglaltuk a helyünket -sajnos a szárny mellett találtunk helyet-. A felszállás eszméletlen volt: ahogy belepréselődtünk az ülésekbe, kicsit a gyomrunk is megbolondult közben. De utána szépen lassan, körözve felértünk a felhők fölé…
A repülőn nem sokáig, de bevetettem alig használt angoltudásomat és kértem magunknak innivalót, mert hát osztották mint a cukrot, nem kevés fontért, de hát, kellett a szuvenír. ((: A látvány csodálatos volt, szinte mesébe illő, ahogy elhagytuk Franciaországot, máris feltűnt a vízen túl Anglia. Gyönyörű táj terült el alattunk, már akkor bele szerettem. A leszállást már szinte meg sem éreztük, viszont aggodalmunk a csomagjaink iránt kiéleződött. A végére már azon kezdtünk el gondolkodni, hogy hogyan szóljunk egy biztonsági őrnek, hogy nincs meg a csomagunk. De szerencsére meg lett, csupán a gép legalján volt: nem meglepő. Nagy nehezen kitaláltunk és találkozhattunk barátnőm nagynénjével, aki ebben az időben Angliában dolgozott. A nagyszerű repülő út után várt ránk egy kis vonatozás. Gatwick reptértől Oxted-i lakóhelyünkig körülbelül fél órás vonatút várt ránk, nagyon élveztük. A lakás, ahol szállásunk volt gyönyörű volt, bejártuk szinte minden zugát! És amin nagyon nevettünk: a legfelső emeletre 40 sor lépcső vezetett. A szobánkat mi választhattuk ki: két kislány szobája közül választhattunk. Nagyon tetszett nekünk, igazi kis angol szoba volt, bár az éjszakák elég hűvösnek bizonyultak.
Egy héten keresztül voltunk Angliában. Először felfedeztük London szépségeit. Ez a vonatút úgy körülbelül 3/4 óra -1 óra között volt, a Viktória állomásra érkeztünk és indultunk ilyenkor. Megnéztük a Big Ben-t, ahol óriási nyalókát csentünk magunknak, utána a Beckingham palotát és a hozzá tartozó hatalmas parkot fedeztük fel. Meghódítottuk “London szemét” is, felkéredzkedtünk a hatalmas óriáskerékre, ahol London egészét beláthattuk. Hatalmas élmény volt átsétálni a Tower Bridge-en, gyönyörű építmény. Végezetül pedig megnéztük a British múzeumot, ahol egyiptomi kiállítás volt és a belépés is ingyenes volt! Hazafelé tartva pózoltunk hagyományos telefonfülkében illetve a múzeum előtti szobortéren (:
Másnap egy kis pihenő várt ránk így elfoglaltuk a nappalit és a játszószobát, ahol VIDEOKAZETTÁT néztünk! Akkoriban istenítettük a Bartz babákat és zenéket és a véletlen folytán, nem találtunk ott egy csomó mesét?? Kiélveztük minden pillanatát a nap végére még el is szundítottunk. Másnapra hagytuk a Bajos csajok DVD-t amit igazi angol nyelven -habár keresetük és reménykedtünk esetleg egy magyar feliratban- néztünk végig.
Utolsó előtti nap felfedeztük Oxted szépségeit. Ahogy jártuk az utcákat elénk tárultak a helybéli PUB zsongása és fénye. A csodálatos épületek, ahol még kerítés sincs, nyugodtságot sugárzott magából. Egy kis tó mellett elhaladva pedig megismerkedtünk igazi vérbeli kacsákkal, akik szívesen lakmároztak az útravalóra készített szendvicseinkből. A naplementében sétálás gyönyörű volt. Beleszerettem Angliába és az épületekbe, a kultúrába, a nem agyoncsicsázott épületekbe, az egyszerűségbe, a nyelvbe. Utolsó nap még izgalmasabb volt számunkra: ellátogathattunk Brighton-ba és az ő tengerpartjára. Az idő habár ellenünk volt, mert fújt a szél és csapkodott az eső is, nagyszerű volt. Egy nagynak mondható stégen egy mini vidámpark található, és mint lehet sejteni ki is használtuk! Hullámvasutaztunk és körhintáztunk, amíg csak el nem fogyott az energiánk! Felejthetetlen volt!
A haza út már meg sem kottyant nekünk, főleg a repülés. Könnyes búcsút vettünk a csodaszép szálláshelyünktől, az elegáns vonatoktól, Londontól és szépségeitől – híres, nevezet helyeitől, épületeitől. A hazaérkezés megkönnyebbüléssel töltöttel minket, hogy végre itthon vagyunk és hogy egy nagyszerű kalandban volt részünk. Hetekig emlegettük az utat, a látni valókat, az élményeket. A reptéren könnyes búcsút vettem drága egyetlen Mollykámtól, hiszen míg ő hazafelé tartott, rám várt még egy kaland: nyaralás a családommal, így hát drága falucskámba csak 2 hét múlva léphettem újra be…

A mai napig rabja lettem Angliának! Habár nagy a szobám, még is törekszem arra, hogy egy igazi angol kuckót varázsoljak belőle, minél előbb! Ha tehetem a közeljövőben újra kiakarok menni, ha lehet több időre. Az angolt is igyekszem még jobban elsajátítani, főleg most remélem sikerül is az Anglisztika szakkal! Mindenben csak Angliát látom: épületek, tájak. Még ha a Mátrára kinézek az ablakomon, akkor is a csodálatos utazás jut eszembe.

Reklámok