Pretty Little Liars, avagy bosszú mindhalálig Ezel módra

Pretty Little Liars amerikai sorozatra pár hete találtam rá egy blog oldalon. Az első évad minden részét megtaláltam. Kíváncsiságomnak utat engedve rákattintottam az első részre… Nem másról szól, mint tinédzserekről, méghozzá 4 (mondhatni 5) lányról. Egy különösnek mondható nagyon különös éjszakán az egyik barátnőjük (az 5.dik lány) eltűnt és valószínűleg meg is halt. Egy évvel a baleset után (ha balesetnek lehetne nevezni) a 4 lány – történetesen Emily, Hannah, Spencer és Aria – különös üzeneteket kap egy bizonyos “A”-től. Ők úgy vélik, hogy a különös, titokzatos személy, nem más mint az eltűnt barátnőjük Alison. De mindenki tudja, hogy ő meghalt.. viszont a régi titkokról más is tud..
A története nagyon megfogott, a szereplők bájosak, szimpatikusak. Több szálon fut a cselekmény és szinte minden rész tartogat egy – egy új fordulatot.
Az Ezel sorozatot Molly drágám mutatta be, illetve mutatta meg. Együtt nézni ezt a sorozatot felejthetetlen volt.  Bár magam is megpróbálkoztam vele, hogy leülök a TV képernyője elé és végignézem.. nem jött be. Vagy ugráltattak vagy mikor leültem volna nézni már jött is a drága reklám, mi vagy 4szer szakította meg az egészet.. ez kérem szépen FELHÁBORÍTÓ. Együtt nézve a sorozatot, érdekelt az egész, hogy mit fog tenni a pasas és hogy szegény barátja meg hal e? Ez mondjuk mai napig homály számomra, mivel nem kapcsoltam már be egy ideje a TV-t.

“Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”
Márai Sándor

Sajna van ezeknél a jó kis sorozatoknál jobb dolgom is, minthogy őket nézzem. Elérkezett hát, hogy munkás kis-nagy lány legyek. Már összesen két napot voltam dolgozni (fúú de izgi DX), hát eléggé fárasztó. Leszívja az energiámat a 8 órás álldogálás és csomagolás. Viszont meg kell, hogy mondjam elején élvezem is, bár az utolsó 1,5 óra gyötrelmes, mert tudom, hogy mindjárt jöhetek haza ((: Kicsit monotonnak mondhatnám, de valahogy pénzt kell keresnem, és már ideje volt amúgy is belekóstolnom milyen saját két kezemmel összekaparni a pénzt. Nem mondom, hogy könnyű, de hozzá lehet az egész “dolgozáshoz” szokni. Persze idő kérdése. A nyaram, tehát munkával fog telni, persze csak egy része, mivel igyekszem a barátaimmal tölteni több időt és persze a párommal, aki szintúgy keményen dolgozik.

“Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: “csak megcsúsztam – nem estem el…”
Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.”
Abraham Lincoln

Első lépésként nem is kellett több, Mollykámnak megígértem, hogy az utcabálba elmegyünk és még meg is leptem, hogy barátomat is elhoztam. Már szerettem volna, ha közelebbről is megismeri a barátnőm és a barátom egymást. ((: A szombat este nagyon jól sikerült, eszméletlen jó volt a hangulat. Márk is megtalálta a közös nevezőt Mollykámmal és még egy rokonommal is összefutottunk, ideje volt már ((: A jó hangulatot nem rontotta el a csípősen hűvös idő, annál inkább fűszerezte a megérdemelt sör és pár pohárka vadász (boros kóla).  Egy ilyen felejthetetlen estét még megejtünk a közeljövőben, nagyon de nagyon remélem, főleg így, hogy a barátom és az én barátaim együtt buliznak, beszélgetnek egyet. (:

“Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.”
Hamvas Béla

Reklámok