sebeket mosó hűs zápor

Az elmúlt hetem merő izgalomban telt. Némi rosszkedvvel fűszerezve. De hát az élet mindig tartogat meglepetéseket, sajnos így van..

A héten megdőlt a meleg rekord is, sajnos. Szeretem a meleget, de ez már túlzás. A munkából hazajövet majd meg gyulladok a kötelező hosszúnadrágban és edzőcipőben. Embertelen! A gyárban ahol dolgozom egész kellemes az idő, ismerik a klímát, hála az égnek ((: Mikor még is kimegyünk szusszanni a szünetre, hát meg kell, hogy mondjam csak az árnyék nyújt menedéket a napsütés elől. A héten elején, még azért kellett egy kis kabát, pulcsi vagy hosszú ujjú felső, mert reggel fél 6 és 6 óra között eléggé hűvös volt az idő. Nekem nem kellett sok, hogy elkezdjek vacogni; aki ismer, tudja, hogy én nagyon fázós vagyok, ha kell még nyáron is! Ez szégyenletes dolog, de nem tudok rajta változtatni, egyszerűen fázok és kész (((:
Első heti 8 órás munkamenet megérdemelt egy péntek esti kimozdulást a csajokkal (???????). Csakhogy a csajokból csak csajszi lett, mivel a régen látott barátnőm ismét felmondta a szolgálatot :S Írtam már róla az előzőekben egészen hosszú bejegyzést, most csak annyit szeretnék róla mondani, hogy szuperül átvágott, újfent… Kibékülésünk -sőt inkább beszélőviszonyunk után- azt hittem, hogy a dolgokat felnőtt módjára megtudjuk beszélni (ezt mindig mondta, hogy legyünk felnőttek módjára kell a dolgokat megbeszélni), csakhogy sem a telefont nem volt képes felvenni, sem pedig az üzeneteimre választ adni.. így hát feladtam a reményt, hogy vele én bármit is meg tudok majd beszélni FELNŐTT módjára. Barátnőm, akivel vártunk és reménykedtünk, nagyon összetört, hiszen ő még reménykedett benne, hogy visszajelez valahogy, hogy szól, hogy nem tud jönni és bocsánatot kér. Mint később kiderült a telefont is egyszer lenyomta és az üzeneteimre is válaszolhatott volna. Még sem tette…
Hogy mit gondolok még is róla?? Semmit… Ezek után semmit… Sajnálom, hogy nem tudtam vele a dolgokat megbeszélni, sajnálom, hogy 5 éven keresztül csak eszköz voltam, hogy ő túlélje a középiskolát… Illetném szavakkal, de nem teszem. Vagyok olyan emberséges, hogy szemet hunyok a megtörtént dolgok felett és egy távoli ismerőként bélyegzem el magamban őt. Többet nem érdemel, tőlem biztos nem…

Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is.
Jean-Pierre Montcassen

Ezt a kis problémát leszámítva a péntek estém nagyszerű volt! Legjobbnak mondható barátnőmmel nagyon sokat beszélgettünk. Egy idő után hozzánk csatlakozott régi osztálytársunk, majd barátommal és kis csapatával is összefutottunk. Kinéztünk a sörfesztiválra, majd búcsút intettünk a tömegnek, hiszem az utolsó buszt -még ha fájt is- de el kellett érni. Az este folyamán tervezgettünk a nyárral kapcsolatban, megvitattuk a megvitathatatlant és egy üveg sör és egy doboz cigi segített a problémákat orvosolni, mind pozitívan, mind negatívan ((:
Szombatom kicsit furcsán indult. 20 év alatt a számból egyszer sem hagyta el az a szó a számat, hogy: “fejfájás”. Szombaton olyan borzasztó meleg volt, hogy gyógyszert kellett bevennem és le kellett feküdnöm, mert majd felrobbant a fejem. Aztán pakolás és indulás a barátomhoz :D Eszméletlen sokat hülyéskedtünk és kiderült, hogy a szerepjátékhoz is jól ért mind a kettőnk :D
A vasárnap az az a mai nap is izgi volt, leszámítva a korán kelést, ami most nem igazán megy :D Szüleimmel voltunk strandolni négyesben és meg kell, hogy mondjam nagyon jó volt az első közös strandolásunk a barátommal ((: Rengeteg ismerőssel is összefutottunk, ami mind a kettőnket meglepett (:

Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is.
Marcus Aurelius

Most fáradtan, de büszkén gépelem eme sorokat. Jelenleg vágyakozva gondolok a frissítő zuhanyomra :D

Összegezvén a történteket: Egy kis hűsítő zápor, akárcsak a könnyek, mindig segítenek elmosni a rossz dolgokat, feledtetni a gondokat és reményt adni egy új kezdethez, ami elengedhetetlen, hiszen a változás elkerülhetetlen (: Ez az élet körforgása.

Az ember sosem szűnik meg álmodni. Létezésünk során számtalanszor előfordul, hogy álmaink viharosak, és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk.
Paulo Coelho

Advertisements