a mese, amin felnőttem

Minden 2001-ben kezdődött el. Az egész világ varázslázban égett és minden polcon varázsdrazsék ezrei kaptak helyet, a papírboltokban varázsnaplók, a könyvesboltokban legendás állatokról szóló kis könyvek találtak otthonra. De csak egy regény volt az, amit szinte mindenki otthonába “családtagként” számított. J. K. Rowling Harry Potter 7 részes kötete. Az első film elvarázsolt, megragadott a története, egy olyan világba kalauzolt el, ami különleges, egyedi és a régi idők korát sugallja. A filmek jöttek, a könyvek olvasása kimeríthetetlen volt. A kedvenc részem az Azkabani fogoly. Nem tudom miért, megragadott az egész történet és talán még az, hogy végre ez az a kötet, ahol úgymond Tudjuk Ki nincs benne. Nem forog körülötte közvetlenül a világ, nem ő a lényeg benne, csupán említést kap és ez így jó ahogy van. Végre a 3 kis-nagy baráté az egész könyv és a suliról, eltitkolt rokonokról. Tetszik benne, hogy Hermione is több, fontosabb szerepet kap benne, szóval ez a könyv a kedvencem.

A Harry Potter regények beírták magukat a történelembe és az emberek szívébe. Talán azért is szeretem ezt az aranyos angolszász történetet, mert vele együtt nőttem fel, olvastam a köteteket és megragadott, hogy nincs semmi ami a mostani világra hasonlítana benne. A régi korok stílusát idézi az egész, amit én annyira imádok! Nincs benne semmi technikai különlegesség, ami már jórészt az életünk része és hozzánk tartozik. Nagyon jó lenne, egy olyan világban élni, amit az írónő megalkotott. Sajnos a történetnek vége kellett, hogy legyen, de a remény hal meg utoljára! Már folytatásról csiripelnek a madarak! Azzal egyet tudok érteni, hogy a Harry Potter történetének nem szabadna véget érni, de ez a történet így van jól ahogy van (: A kis túlélő megmenti a világot a gonosz nagyúrtól, és boldogan élnek amíg minden szép és jó. Mindenkinek rosszul esik, hogy a hetedik rész is a mozivászonokra került és a történet a végéhez ért. Ha az írónő tényleg tervez folytatást, akkor az kicsit térjen el szerintem az eredeti történettől, alkosson a szereplőkkel új kalandot, még akkor is, ha nem biztos, hogy film vászonra kerül. Hiszen a Harry Potter csak azokkal a szereplőkkel az igazi, akik a kezdetektől fogva megformálták azokat (:

Pénteken végre eljutottam egy kis csapattal az utolsó részre. Nem csalódtam a 3Dben sem, habár életemben először ültem olyan filmen. A történet nagyszerű és varázslatos, de nem pocsékolták a szomorú részeket benne. Így hát nem maradt el, hogy a moziban ülők nagy része (lányok) nem ejtettek volna pár könnycseppet a film alatt. Mindenkinek ajánlom az utolsó részt, SŐT az egész Harry Potter történetet! Annyira jól megcsinálta a rendező, az effektek benne, a szereplők, a tájak annyira csodálatosak, hogy újra és újra meg kell nézni, amíg meg nem unjuk őket. Szombaton úgy ébredtem, hogy még mindig a film hatása alatt vagyok. Imádom Angliát, így nem csoda, hogy a film is belopta magát a szívembe. De egyszerűen leírhatatlan az az érzés, ami a film után megfogott. Igaz, nehéz elfogadni, hogy vége, de annyira imádom, hogy még ezt is elnézem. Legalább lesz mit nézni évekkel később is a TV-ben vagy DVD-n. Nagyon jó lenne egy olyan korban élni, amiben Harry-ék is élnek, olyan csodálatos, úgy irigylem őket. Nem zavar, hogy vége van, szerintem így kellett ezt befejezni, még ha nem is akarnánk, hogy vége legyen! Szerintem sokan úgy vannak vele, ahogy én: valami megfogott benne, ami nem tud ereszteni, muszáj imádni és csodálni az egész történetet (:

Advertisements