“még a kis kármentő is megtelt…”

Az elmúlt években az időjárás egyre kiszámíthatatlanabbá vált.  Mindenki tátott szájjal nézi végig a viharokat, amik manapság pusztítják kicsi világunkat. Senki nincs felkészülve egy nagy viharra, ami véletlenszerűen csap le ránk, napról napra. A házak redőnyei nem birkóznak meg a jég keménységével, a tetők nem bírják ki az erős szelet és a patakok sem maradnak mindig a medrükben. A kiöntött patakok, folyók elárasztják otthonainkat, elviszik a házainkat.

Mai nap délelőtt fél 11-et ütött az óra, s mikor kinéztem az ablakon nagy feketeség ütötte fel a fejét a horizonton. Nem volt kérdéses, nagy vihar volt láthatóban, ami mondhatni részben tartalmazott egy kicsi jeget, egy kicsi szélvihart és nyomokban még esőt is. 11 órára olyan sötét lett, mintha már este lenne, olyan feketeség borult a falura. Pár perc után megérkezett a szél is, ami hozta a nagy vihart és vele együtt esni is kezdett. Alig dörgött, villámlani nem is villámlott még is áram nélkül maradtunk egy jó darabig, ami nálunk ilyen vihar esetén igen hátrányos helyzet… A két kis gyerek meg volt rémülve a nagy széltől és a kopogó jégdarabkáktól. Nővérem szobája szokás szerint az eső áldozatává vált, hiszen nyugati fekvése miatt könnyen beázik ilyen zuhogó eső közepedte kőműves hiba miatt… Míg én a két gyerkőcre vigyáztam, nővérem itatta a szobájában lévő vizet, s apum is leszaladt a pincébe. Mire leért, mondhatni “késő volt” a kis kármentő lyukacska már rég tele volt és a pincét elöntötte a víz. Áram hiányában a szivattyú sem működött így nekifogott vödör segítségével kihordani a vizet. Mire nővérem befejezte szobájának víztalanítását, így mehettem apumhoz segíteni lent a pincében. A víz nem volt nagy, hiszem a papucsom orráig sem ért fel, csupán elterült, szétfolyt a pincében. Fogtam hát a felmosóvödröt és a szivacsot és elkezdtem a vizet felmosni. Lassanként a beton is elkezdte szívni a vizet, ami nem valami pozitívum, hiszen akkor az egész pince vizes lesz .. Egész nyáron száríthatjuk szegénykét.

A vihar szerencsére már addigra elment, csak a szél maradt utána. Pozitívum az, hogy végre valami lehűtötte a levegőt,
hiszen napok óta tikkasztó meleg volt. Személy szerint az ilyen meleg nem szeretem, csak punnyadni tudok benne, kedvem semmihez sincs olyankor, ami szomorú dolog. Olyankor mindig kapok a fejemre, hogy nem segítek semmit idehaza. Olyan melegbe az embernek semmi kedve sincs semmihez, nem hogy még csináljon is valamit.
De a vihar elment végre, hűvöst hagyva maga után (: Áram hiányában szerintem olvasgatok egy kicsit, úgy is rég tettem már, ellustultam eléggé (: vár rám egy angol Potter könyv és a magyar 7 rész is, hogy felelevenítsem a filmben történteket (:

Reklámok