lesz e angolkuckóm valaha? – avagy, szoba átrendezve!

Mivel nagy szobával rendelkezek, sok üres terem akad még most is, hogy már nagyjából – az elképzelésemnek megfelelően- átrendeztem a szobámat. Nagy szoba hátránya, hogy nem csak egy – egy sarkot kell kiemelni az egészből, ahova összekuporodhatok vagy elrejtőzhetek; egy nagy szobának a lényege, hogy minden négyzetcentimétert ki kell használni. Lassan tényleg egy lányos szobát varázsolok magamnak, de még most is érzem: hiányzik valami.

Az érettségi után úgy határoztam, hogy ha már új élet, barátok várnak rám, akkor ez a szobámra is hasson ki. Elkezdtem hát tervezgetni a szoba átrendezését. Fontosnak tartottam, hogy az íróasztal ne a sötét sarokban kapjon helyet, ahol minimális a fény. Az ablakhoz nem igazán rakhattam, hiszen ott kapott új helyet a tévé, ami így most már a szoba közepén helyezkedik el, közvetlenül az ablak előtt. Vele szembefordítottam az ágyikómat – a naaagy francia ágyikómat, amit nem egyszerű megmozdítani- . Nagy nehezen apukám segítségével ez is sikerült. Nagyszobába nekem sajna’ 3 íróasztal is jutott így erősen agyaltam rajta, hogy lehetne velük is variálni. Sok töprengés után “L” alakba rendeztem a 2 nagyobbik asztalt (egyik asztal számítógépasztal), egyik asztal a falnál, a másik asztal rá merőlegesen a jobb sarkához került. Így a számítógép rész nincs sötétségben, oldalról az ablakon keresztül beszűrődő fény megvilágítja, habár nem nagyon, de mégsem a falnak szembe kell, hogy üljek.

Ezt mind – mind tavaly nyáron szépen elrendezgettem, saját erőmből, csak apukám segített ágyat és szekrényt tologatni, és nővérem, mikor felcipelte velem a fenyőfaasztalkámat az emeletre (: Még így is éreztem, hogy még változtatni kell valamin. Hétvégém azzal telt, hogy szóltam apunak, hogy én igen is a szekrénysor ( 4 db szekrényből áll, nem nagy kunszt) szét szedem. Hiszen a szobafestés után csak egymásra voltak tolva, szorosan álltak egymás mellett szemben az ágyikómmal. Ez nem tetszett. Kértem hát apum segítségét és szétszedettem a szekrényeket. Most végre szellősen helyezkednek el a szoba oldalfalánál: a két akasztós szekrény a sarkot zárja le kicsit a szoba közepe felé nézve, a két polcos szekrényem pedig szépen szellősen párhuzamosan az oldalfal sávjában helyezkedik el. Most már egy fokkal kisebbnek tűnik a szobám. Még sem mondhatom, hogy egy igazi angol kuckó :(
Lent anyumék mellett van egy aranyos kis vendégszoba, csupán ki kellene  pofozni és az tökéletes lenne számomra. A szobám felével ér fel és pont jó lenne nekem. Apukám viszont hallani sem akar, hogy leköltözzek; érthető is: a kilátás alapjáraton gyönyörű, a Mátrára néz a szobám ablaka és ha tiszta az idő még az Egri hegyekig is ellátni. Tényleg pompás a kilátás. Ezt tényleg nem hagynám csak ott. Amit még szeretek benne, hogy drága Mollykámhoz is elláthatok. Régen még egymásnak is kiabáltunk az ablakból, még akkor is, ha a falu két szélén lakunk, de sikerült! Barátomnak mikor felvetettem az ötletet, hogy anyumék mellé leköltöznék, hallani sem akart róla. Azt mondta: ” Jól vagyunk mi idefent egyedül.” (: Végül is igaza volt, de én azért is bánkodok, hogy nincs angol kuckóm, hogy túl nagy a szobám, és még mindig akad némi üres terület, ahova még terjeszkednem kell  :/ De idővel majd csak megtelik sok sok dologgal, remélhetőleg (: A héten újítottam még, hiszen az ablakra felkerült egy bambusz roló, ami nem kis nehézséget okozott felszerelés szempontjából, de megoldottuk könnyen apukámmal. Végre viszonylag sötét van a szobámban! Remélem a nyári nap sem fogja most már annyira felmelegíteni a szobámat, ahogy eddig tette. Igaz, ma is hűvös a levegő és az idő, de még augusztus sincs, lesz még meleg úgy érzem (:

A szobám átrendezése, mondhatni a végéhez ért. Már csak egy 1000 db-os puzzle-nek kell egy keret és mehet is a falra elfoglalni helyét és néhány virágtartó állvány hozzá aranyos kis kaktuszok, mivel imádom a KAKTUSZ-t (csupán csak azért, mert ez az egyetlen növény, ami túléli a velem töltött napokat/hónapokat/éveket), de lehet még beszerzek egy újabb Orchideát a páromtól kapott szépség mellé (:
Nem tudom miért szeretek ennyire változtatni a szobám kinézetén, lehet hogy sokszor megunom és ezért kell változtatni rajta, de valljuk be őszintén: szeretem az új dolgokat, kihívásokat, mert amit egyszer a fejembe veszek azt addig hajtom, amíg meg nem valósítóm (:

Advertisements