the City and US

Nagy nehezen, de végre lett egy új kinézet, hogy mennyit szenvedtem én vele… T_T

Barátnőmmel szombaton bele néztünk  a Sex and the City második részébe, szóval jön az ihlet úgy érzem (: Igen igen, ilyenkor ismét Carrie-nek érzem magam, mikor írásról van szó, de ez így van jól. Ez például annyira jó érzéssel tölt el! Igaz nem egy híresség vagyok, és inkább magamnak írok és annak a pár emberkének aki szívesen olvassa soraimat. Nah, akkor hol is kezdjük?? Elején.. ez egyértelmű (:

Pénteken meglátogatott drága párom, akire egész nap izgatottan vártam. Programnak nem mást terveztem minthogy megmutattam neki a kis tavat, ami tényleg kicsi és bejártuk a fél Sár-hegyet és a felfelé vezető kacskaringós utat. Közben eszméletlen jót mulattunk. Barátomról is kiderült, hogy igazi falusi paraszt legény, hiszen mindenhol megkellet állni falatozni a természet adta gyümölcsökből <3 Másrészt pedig, csak úgy jöttek a hülyeségek, aminek kimondottan örülök. Szerencsére ezt a csodás kirándulást is megtudtuk örökíteni (egészen helyes fotók készültek mind rólam, mind a barátomról).  Az idő ránk nagyon szép volt, habár kora délután kicsit esett az eső, az késő délutánra meg sem látszódott. A nap sütött, igaz a szél is lengedezett, de az idő mese szép volt. A hegyen fent már érezhető volt a hűvös szél, így hát mikor meguntuk a bámészkodást (mert fent a pihenőn tényleg csodálatos a falura a kilátás) elindultunk hazafelé. Útközben kaptam egy hívást régen látott barátnőmtől. Örültem neki, hogy hívott: hiányzik. Nagyon nagyon jó kapcsolatot ápoltam vele, nem csak azért, mert rokoni kapcsolat fűz hozzá. Az a pár szó is sokat jelentett nekem; láttam, hogy jól van és boldog (:
Az esti program nem más mint itthoni mozizás volt. Egyik nagy kedvencünket az X-men sorozat legújabb epizódját néztük meg nagy izgalmakkal. Nagyon jó film, én csak ajánlani tudom. Tele van poénokkal és az X-men sorozatokból jól ismert Farkas sem maradhatott ki egy pár másodpercre sem! Igaz minimális szerep jutott neki, de a film után is csak azt az egy jelenetet tudtuk csak emlegetni! IMÁDOM HUGH JACKMAN-t *-*
Nah de kanyarodjunk még vissza a történethez.. A szombati nap gyorsan elment, túl gyorsan sajnos, mert barátom ment is haza, de az estét drága Mollykámmal tölthettem <3 Barátom távozása után megbeszéltük, hogy felmegyek hozzá: kicsit hülyülünk, beszélgetünk és várjuk a fincsi vacsit, mert addig nem lehet kimenni. Amíg vártuk, hogy anyukája elkészítse a ínycsiklandozó húslevest (amiből hoznom kellett volna haza vagy 2 ételhordónyi adagot T_T), addig mi jót pletyiztünk. Volt barátnénkról esett főleg szó, hogy nincs értelme utána futni, vagy bánkódni miatt. Közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy mai napig tisztázatlan dolog az, hogy miért hagyott és küldött el minket szép messzire formás szavakkal fogalmazva. Ez az egy dolog az, ami böki a csőrünket, úgymond. A pletyizés után nem maradt más hátra, kicsit belenéztünk kedvenc sorozatunk nagy testvérébe: a Sex and the City 2-be. Valahogy megragadt bennünket Beyonce – Single Ladies száma, igaz ez a szám rám nem vonatkozott, még is olyan jól esett most újra hallani. A vacsi után vettük a kis cókmókunkat és belevágtunk egy falusi éjszakába. Elnéztünk egy kis bárba, ahol kedvenc sörünket kértük ki és beszélgettünk jó sokat izgalmas és változatos témáról. Büszke vagyok Mollykámra, hiszen vele valahogy mindig feltud jönni, új és új téma amiről mind a ketten csak úgy szórjuk a szavakat. Itt a kis bárban nem sokáig tartózkodtunk, mivel kicsit felfordulás volt, a helyi részeg csőcselék valahogy randalírozni kívánt így 100m-re egy másik ivóba beültünk, ahol rögtön “rendeltünk” 2db Chips-et vacsora gyanánt. Ahogy beszélgettünk a zenegépből igazi ritkaságok hangzottak fel: Lady Gaga – Judas, Antonio Banderas – Mariachi (Desperado), Loona – Bailando. Ezeket a számokat évek óta ismerem és nem tudom megállni, hogy ne énekeljem őket a zenegéppel együtt. Nagyon kellemes kis este volt, de 10 óra fele már indultunk is haza. Az idő hűvös volt, nem csoda, hogy haza vettük az irányt. De megfogadtuk egymásnak, hogy lesz még itt ismétlés ((:

A mai napom azzal telt, hogy kis kutyusomat (VODKA) elvittük állatorvoshoz, mert szegényke olyan kis búbánatos volt már napok óta, enni nem nagyon akart és mikor valaki hazajött, nem szaladt oda üdvözölni. Még a kis fekete cica Lucifer is odabújt hozzá, mert úgy sajnálta szegénykét (Igen nálunk tényleg álltai szeretet van, kutyus és cica megbékél egymással). Apummal meg kis keresztlányommal beültünk az autóba és elvittük. A kutyus kapott szurit és azt mondta a doki, hogy már nap múlva már jobban kell, hogy legyen. (: Én már csak reménykedem benne.
A napom többi része ezzel a fránya blog kinézet tökéletesítésével tellett, ami hát valljuk be: ha jó akkor jó, ha nem nem :D Kijöttem már a design szerkesztésből :D Nehéz újat varázsolni.

Advertisements