romantika az esőben

Ma kihasználtam a megérdemelt szabadnapomat, mivel mondták, hogy ma ne menjek hiszen még nincs szükségük ránk, diákokra. Leállás után vagyunk így nem csoda, hogy nem indult be még az egész gyártás. Sőt, ráadásként úgy néz ki, hogy a szerdai napomat is megkapom pihenőnek, hiszen hívni nem hívtak, akkor gondolom nem kell menni. Kerestem én is őket, de a telefont nem vették fel, szóval holnap még pihi (:

Ma tényleg aktívan tevékenykedtem. Felkelés után majdhogynem rögtön segítettem anyumnak kitakarítani az autót. Kívül belül ragyog. Én mint mindig, a maximális tisztaságra törekedtem, egy porszem, kavics vagy bármi, ami nem tartozik a kocsihoz eltüntettem, ne is lássam. Ilyenkor jó egy kicsit kikapcsolni. A rádió üvöltött, tele jobbnál jobb számokkal, amik még táncra sarkaltak a csomagtartó porszívózása közben. Az autót kimondottan szeretem alaposan kitakarítani, persze mást is, mint például a szobámat, ügyelek minden apróbb részletre, hiszen, akkor megvagyok dicsérve, hogy milyen szép munkát végeztem, és persze azok akik beülnek az autóba szívesen ülnek be: csábít. Anyummal egy kört tettünk a faluban, mert még a boltba be kellett ugrani és az autóba olyan óvatosan ültünk be, mintha valami törékeny üveg láda lenne. Kellemes közérzet fogott meg, éreztem a tisztaságot és büszke voltam rá, hogy ez részben az én érdemem és az én alaposságom gyümölcse. Munka után jöhetett a jól megérdemelt ebéd, amit még el kellett készítenem. Közel álltam az éhhalálhoz, de végre nekieshettem zsákmányomnak. Evés után meg jöhetett egy kis pihi és készülődés a kis kiruccanásra.

Nem más programom lehetett, minthogy találkozom régen látott szerelmemmel a kis városkájában. Fogtuk magunkat és elindultunk egy kis bevásárló körútra a helyi bevásárló központba, amit nem nevezném Lidl-nek. Nos.. igen.. Ott voltunk DX Vettünk némi bódító vizet a hétvégi nyársaláshoz, teszem azt Vodkát és a hozzá tartozó aligha mondható narancsos frissítőt, amit jó szokásként meg is kóstoltunk pár korty erejéig. Aztán vettük a kis sátorfánkat és egy aranyos parkocskába keveredtünk. Sajnos pad nem igazán található a kis erdőben, de éles fürkésző szemem nem ismert lehetetlent így a park szélén kiszúrtam egy magányos kis padot, ahova leheveredhettünk. Jókat beszélgettünk és nevetgéltünk, még egy kis édes durci is belefért a részemről, mert nem kímélem egy perce sem :$ Olyan gyönyörű bocsánat kérő szemekkel tud olykor rám nézni a párom, hogy olvadás veszélye fenyeget engem és nincs más választásom, minthogy elfejetem miért is kezdtem el a durcizást. A nagy romantikázás közben teremtőnk megelégelte a meleg, de alig napos időt így kicsit megöntözött minket. Először csak kicsit kezdett szemerkélni az eső, aztán elcsendesedett. Mi egy orgona bokor ágai alatt üldögéltünk így nem sok vizet zavart, hogy éppen esik, de amikor rákezdte… Akkor már szedtük magunkat és beálltunk egy nagy fa alá. Az ötlet egy ideig jónak is tűnt, amíg rá nem kezdett jobban az eső és azt már a levelek sem bírták tartani. Fogtuk hát magunkat és elindultunk menedéket keresni az esőben. A megázott létünknek már úgy is mindegy volt, hogy többet vagy kevesebbet kap vagy sem, lényeg, hogy már tető legyen a fejünk felett. Kis séta után meg is érkeztünk számomra még felderítetlen szálláshelyünkre, ahol nagyjából megszárítkózhattunk. A romantikázás sajnos itt véget ért, hiszen apukája jóvoltából én hazakerültem, mert még apának és fiának volt egy kis dolga, sajnos. Viszont végre rendesen köszönhettünk el, ami nekem mindennél többet jelent *-* Felejthetetlen élmény volt végre rendesen bőrig ázni azzal akit szeretek és még jól is nézett ki. Azt hiszem itt kezd az ember olvadásnak indulni *-* Igaz rövid találka volt újfent, de ez az élmény feledhetetlen marad számomra és még azt is eltudom feledni, hogy nem voltunk sokat együtt, de tudom hogy hétvégén ez pótolva lesz, és ez elég (:

A nap további részében (este 7 óra körül) nagy nehezen, de kivánszorogtam Mollycskámhoz tök spontánságból és meghívott egy sörre és egy csokira. Mondanom sem kell, hogy drága egyetlen babám közvetlenségi rohama ismét felülkerekedett rajta és Laci bácsi betámadt minket, majd csatlakozott hozzá nagy barátja, akinek a nevét nem tudnám megmondani… talán János, Jancsi, József.. lényeg, hogy J betűs neve volt. Aztán végre csatlakozott Peti barátunk is hozzánk, akivel nagyon mélységesen nem tudtunk kommunikálni, mert az öreg főszerekből csak úgy jöttek a szavak és és a lerázásuk is..fúú nem volt egyszerű. De aztán végre fél 11 tájéken megszabadultunk nem kívánt társaságunktól és végre sétálhattunk egyet az energia leszívás után, ami kimondottan üdítő volt számomra. Egy jó kis beszélgetés után elköszöntünk egymástól és mindenki haza vette az irányt. Ez egy igen helyes döntésnek bizonyult, hiszem mostanra már újra kinyíltak az égi csapok és az eső ismét áztat mindent…

Reklámok