táncos est

A szerdai napomat nagy izgalomban vártam. Nem is csoda, hiszen a barátommal tölthettem el majdnem egész két napot. Szerdán már hamar szabadulni akartam itthonról, így gyorsan összepakoltam és vettem a kis sátorfámat és elindultam a buszhoz. Nem kis meglepetésemre az a buszsofőr jött fél 3kor akivel én régóta “spanolgatok”. Kedden is találkoztam vele, ahol már számot is cseréltünk. Büszkén szereztem meg a telefonszámát, mert ha úgy adódik az alkalom, csak felhívom, hogy várjon meg és vele jöhetek, mehetek majd, ahelyett, hogy várnom kéne a következő buszomra. Barátom ezt a telefonszám cserét nem kimondottan boldogan fogadta. Meg is kérdezte, hogy: “Féltékenykedjek??”. Nagy mosollyal az arcomon csak azt mondtam: “Igen.” Ezt persze nem kell komolyan érteni. A buszsofőr csak egy barát, haver. Amúgy is van neki rendes kis családja, mit foglalkozna egy magamfajta, foglalt nőcskével?? Miután, tisztáztuk, hogy barátom lehet nyugodtan féltékeny, hiszen aznap szerdán is a buszsofőrömmel jöttem, elindultunk hozzájuk, hogy lepakoljak.

Út közben szokás szerint jó sokat nevettünk, de ez elmondható az egész napról is. Én személy szerint mindenen tudtam már nevetni. Hogy teljen az idő, kicsit behódoltunk a számítógépnek, majd kicsit kényeztettük magunkat. Nagy nehezen el is készültünk, s útnak indultunk pizzázni. Kedvenc kis pizzázónkba csücsültünk be, ahol nem volt tumultus, sőt egyáltalán nem is voltak. A város központjában van ez a kis pizzázó, még sincs felkapva; szerintem aranyos. Miután kihozták a választott pizzáinkat, kicsim illedelmesen elkezdte késsel és villával enni a szerzeményét. Én ezt magamról nem tudnám elmondani. Falusi származásomat elnézve, fogtam magam és otthonosan éreztem magam. Felszeleteltem a pizzát, szép háromszögekre, majd megfogtam kézzel és elkezdtem enni. Mondanom sem kell, ismét én kerekedtem felül a pizza evésében, vagyis én fejeztem be hamarabb. Köztudott, hogy a pizza evés egész embert kíván, és hogy az illető jól ki legyen éhezve (((: Én aznap tényleg nem sokat ettem, gyorsan be is ment az egész pizza. Miután jól megtömtük magunkat, pihiztünk még egy kicsit, hogy rákészüljünk egy kis sétára. Kis pihenőnk után elindultunk körülnézni a városba. A főtéren éppen a Finn tánccsapat ropta a köröket, bemutatva ezzel hazájuknak a nemzeti táncát. Nem volt valami érdekes a táncuk, a zenéjük viszont nagyon fülbemászó volt, tetszett. A városban éppen Gyöngy Nemzetközi Flórklór fesztivál van, ahol a világ minden tájáról érkeztek táncosok, hogy bemutassák nemzetük tánchagyományait. Ezért táncikáltak a Finnek éppen a főtéren. Az egész rendezvénynek otthont adó hely nem más volt, mint a mi régi középiskolánk, a Vak Bottyán János szakközép iskola. Utunkat a főtérről oda vettük, hátha még bemehetünk, körülnézhetünk ott. Kedves kis gondnok bácsival találkoztunk odabent, aki éppen TV-t nézett, nagy elfoglaltságában. Jani bácsi nem türtőztette magát, kérdésekkel bombázott minket, hiszen mind a ketten idejártunk. Kérdezte, hogy itt már együtt voltunk e; hogy merre tanulunk és bátorkodott értetlenkedni, hogy ismerünk e egy volt diákot. Ő természetesen nem hitte el, hogy mi nem ismerjük őt, de aztán nagy nehezen megértette. Még körül néztünk az udvaron felállított színpadon és jöttünk is ki. Egy kis csendes helyet kerestünk, ahol még magunk lehettünk. Aztán idő lett, indulni kellett, jegyet venni nekem (igen csak is nekem, hiszem párom ezen a rendezvényen önkéntes, így neki ez ingyen volt.. CÖH <33). Szegénykét lehúztam 900 forintos diákjeggyel :$ De szerintem megérte.

A műsor este 8kor kezdődött. A “műsorvezetők” nagyon szimpatikus alakok voltak. Sosem hagytak valamit megjegyzés és poén nélkül. Egy nő és egy férfi volt, ahol értelem szerűen a nő volt az erősebb fél, hiszen ő volt a tolmács. Minden szót lefordított angolra, a külföldi vendégek számára.  Az első fellépő Bosznia – Hercegovina volt. Az ő műsoruk nem igazán volt tetszetős. Sok idős volt és a táncuk nem volt valami érdekfeszítő. Körben álltak és úgy járták a “csárdást”. De valakinek ez tetszik, nem lehetünk egyformák, főleg népszokás szempontjából. Aztán jöttek a Venezuelaiak, akiknek a sokszínűsége, fülbemászó dallama rögtön megfogott. Több táncot jártak el, több ruhában is. Nagyon megtetszett nekem, tudnak élni látszik a táncukból. Náluk ha van karnevál vagy valami ünnep, biztos nem unatkoznak, hiszen annyira jó volt a zenéjük, amit mellesleg élőben adtak elő, hogy otthon náluk, szó szerint megy a buli.  Párom látta rajtam, hogy felcsillant a szemem és hogy nagy tetszett a Venezuelaiak előadása, így aztán próbált volna meggyőzni, hogy ettől még csak jobb lesz a Kazahsztániak fellépése. Hát a terve nem igazán sikerült. A Kazahsztáni csapat nem nyerte el tetszésemet, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy nem űberelte az előtte lévő Venezuelai csapat fellépését. Eléggé diszkósított “népzene” nekem nem igazán jött be. Rázták ott magukat, a táncuk érdekes volt. Az is tetszett, hogy egy gitárhoz hasonló szerkentyűt pengetett egy öreg néni és egy középkategóriás férfi. Voltak nekik közös illetve egyéni számaik. Pörgős és egyedi zenéik voltak, amiket eljátszottak, nem volt rossz. A műsor után párom gőzerővel megakart győzni, hogy igen is a Kazahsztán volt a jobb, de ez eredménytelenül végződött. Nem engedtem a csodás alakítású Venezuelaiakból. Főleg azok után, hogy ők nem is jöhettek volna el, hiszen a szervezésben közrejátszik az is, hogy ki – mikor jött legutoljára. A gyakoriságot nem méltányoljak, de Venezuela most még is itt volt. Úgy gondolom, hogy csak nekem és csak most. Nagyon boldog voltam, hogy kifoghattam egy olyan tánccsapatot, aki csak is erre az egy napra érkezett és a műsoruk is felülmúlhatatlan volt.

Az időjárás az előadás alatt eléggé hűvössé vált, így mikor útnak indultunk haza, én csak vacogni tudtam. Viszont egy csodálatos estét tudhattunk a hátunk mögött, főleg az én részemről volt igazán csodálatos. Együtt lenni a párommal és még ismerősökkel is találkoztunk, így aztán volt nevetgélés és hülyülés. A haza úton, nagy nehezen, de sikerült felmelegednem, így mire haza értünk, már nem is igazán fáztam. Este, ígéretemhez híven, rendbe raktam párom hátát, azaz kiadós masszázst kapott, mert már nagyon fájt a háta. Cserébe én is kaptam, amit el sem kell mondani, mennyire élveztem. Aztán még egy kis huncutkodás, majd lecsapattuk magunkat és fáradtan dőltünk be az ágyba. Reggel nem siettük el az ébredést, dél körül elég volt felkelnünk :$ Majd egy kis family guy-t néztünk. Ezt a mesét mindenkinek tudom ajánlani, mert haláli D: Főleg a kisgyerek benne, aki világuralomra törekszik, habár senki sem érti mit beszél csupán a kutya, aki nem éppen a barátját alakítja a történetben.

Büszkén rakom ki  a faliújságomra a belépőmet, amit szereztem. Csodálatos napot tudhatok magam mögött és remélem lesz még ehhez hasonló estém. Nagyon, de nagyon jól éreztem magamat. Sosem voltam még ezen a fesztiválon, mostanáig! Nagyon megtetszett, és ha lesz rá még alkalmam remélem eljutok még oda. Köszönöm kicsimnek ezt a felejthetetlen élményt <333

Advertisements