falu szélén kurtakocsma

Tegnap este nem csak a csillaghullás miatt hagytuk el szerény szobáink négy falát; csupán azért, hogy egy jó péntek estét tudhassunk magunk mögött.  A találka egyeztetés nem ment valami egyszerűen. Este 8 óra körül Mollym felhagyott azzal, hogy kommunikáljon velem, így azt sem tudtam meg egykönnyen, hogy hol és mikor fog a kis csapat találkozni.  Nagy nehezen Editkétől meg tudtam, hogy merre leszünk és hogy körülbelül mikorra tehető a találka, aki éppen még saját készülődésével volt elfoglalva. Molly drágám már éppen rá várt vagy fél órája, de sebaj. A csillagok mindig késnek.

Végül is 3/4 9kor találkoztunk a szokott helyen: a fagyizónál. Ez már nagyon megszokott kis törzshelyünk lett. Hónapok hosszú ideje alatt úgy is mondhatnám, igazi főhadiszállássá nőtte ki magát. A találkáink többsége mindig ide tevődik valami oknál fogva. Talán csak azért, mert itt van a falu központja, legalább is 3 csehó pár száz méterre egymástól igazán nevezhető központnak. Szóval, még időben kibandukoltam, hiszen már a kis csapat rég megérkezett. A körünkbe tudhattuk új felfedezettünket, aki nem volt más mint Mollykám hódolója. A srác eléggé oda meg vissza volt érte. Ami nem is csoda, elég jó csaj a barátném (: Pár téma lebonyolítása után felvetettem azt a témát, hogy mi lenne ha innánk már valamit, mert én személy szerint megkívántam, meg az valahogy már hozzá tartozik a beszélgetésünkhöz. Két barátném feladta nekem a rendelést és megrohamoztam pénzzel teli zsebemmel az egyik csehót. Szokásomhoz híven egy borsodit kértem, amit most nem kellett volna nevén neveznem… abból is egy ízesített fajtát, illetve egy sima sört és egy gyömbért, mert Editkém autóval volt így aztán nem szeretne kockáztatni, amit meg is értettünk (: A 3 üveggel egyensúlyozva próbálkoztam visszatérni a szálláshelyünkre, mikor remény csillant fel az arcomon. A hódoló segítségemre sietett és segített az üvegek cipelésében. Micsoda lovag! (vagy csak szimplán beakart vágódni???? o.O) Szinte le sem ültünk, mikor a hódoló kitalálta, hogy neki dohány kell és az csak is a falu másik végén lévő csehóban tudja beszerezni. Fogta Mollykámat és elindultak útjukra. Aztán már csak ketten üldögéltünk Editkével az asztalnál. Bátorkodtam megkérdezni tőle, hogy milyen volt a Sziget fesztivál, hiszen csütörtökön egyik kedvenc együttesét láthatta élőben. Elmesélte, hogy nagyon jó volt, nagyon jól érezte magát. Sajnos szuvenírt nem vehetett és még a karszalagot sem tarthatta meg, de azért lomoltak pár mulatságos kesztyűt és rengeted emlékkel teli képet készítettek. A történet végére a csavargók vissza is értek. Miután Petikém haverja lekéste a buszt, így nem indultunk el a hegyre fel, hogy onnan csodáljuk meg a csillaghullást. Kitalálták többen, hogy mi lenne ha csocsóznánk. Hát miért is ne??? Kitudja hány kört játszottunk le, aminek a vége az lett, hogy nekem a rossz csuklóm beadta a derekát és szépen elkezdett fájni. A játék akkor is megérte, mert nagyon jól szórakoztunk.

Főtérre kisétáltunk, ahol Petike összeszedte a haverját, aki máris a kocsmába vette az útját. Nekünk már nem volt kedvünk a fiúkkal tartani, hiszen vártuk volna csillagesőt. Fogtuk magunkat és sunyin elsuhantunk az utcánk felé, hogy a falu fényeitől távol tudjuk majd nézni a csillagokat. Útközben beinvitáltam őket szerény hajlékomba némi folyó ügy kisegítése érdekében. Aztán elindultunk a határba. Nem éppen határnak mondhatnám a föld utat, de másképpen nem lehetne jellemezni. Az utcám végén található a vízmű és persze a fölé tornyosuló Sár hegy. Ahol értelem szerűen szőlőt termesztenek és ezért mondjuk, hogy már a határban vagyunk. Még mindig a faluban voltunk, csupán a perem területén, ahol bármikor befordulhattunk volna egy aszfaltos útra. Az utunk közepén Mollyt különös telefonhívás érte. A fiúk kerestek minket, hogy merre vagyunk, de eszünk ágában sem volt elárulni helyzetünket. Végre kiértünk egy aszfaltos útra, ami a hegyre vezetett fel egy kellemes kis pihenő helyre, ahol ráláthatunk a falura. Mi addig persze nem sétáltunk fel, mert az nagyon hosszú séta lett volna, így hát az első árnyéknál lehuppantunk a földre. A csillaghullást csupán a hold gyönyörű fénye rontotta el, mert olyan vakító fénnyel világított, hogy legszívesebben kilőttük volna egy vízipisztollyal. Nem éppen kényelmes fekhelyünket néha néha megzavarta egy egy kószáló autó és motor. Ezt leszámítva néha el el kaptunk egy egy zuhanó csillagot. Kényelmünket ismét egy telefon csörgés zavarta meg, nem kétséges, hogy a fiúkat érdekelte a tartózkodási helyünk. Molly inkább nekem adta oda a telefont, hogy én beszéljek inkább a fiúkkal. Nem kis meglepetésükre közöltem, hogy a falu szélén vagyunk, kint a kurta kocsmában. Ezt valahogy nem akarták elhinni. De színészi alakításomat semmi sem nyűgözhette le, hozzátettem hát, hogy még zabot is hegyezünk a kurta kocsmában. Hát valahogy ezt sem jött össze. Pedig én végig kitartottam és csupán az igazat mondtam el: kint a falu szélén vagyunk egy kurta kocsmában, ahol zabot hegyezünk. Végül is.. nem állt távol az igazságtól :$ Aztán Mollykám jószívűsége győzött, és megadta tartózkodási helyünket. A fiú akivel beszélt nem tudta merre vagyunk, így el kellett magyarázni neki. Közöltük vele, hogy a lyukas lavórnál forduljon balra, majd a döglött kutyalábnál jobbra. Ezt valahogy nem értette meg, így elmondtuk, hogy jöjjön a postához, mi ott fogunk várni rá. Kedvünket szegve ez a kijelentés, és búsan elindultunk a postához a csillagnézés helyett. Út közben tekintetünk ismét az eget kémlelte. Körül belül 2-3 alkalommal láttunk csodálatos hullócsillagot, ami egészen nagy volt és gyönyörű. Az égi jelenség felfedezésekor hülye kis tinikként ordítottunk és sikítottunk fel, mintha éppen SP-t vagy Flour tomit láttuk volna meg. Természetesen ezek nem ők voltak, hanem a hullócsillagok, amiknek annyira de annyira tudtunk örülni.

Lányos csapatunk kiegészülve a hódolóval ismét a hegyre vezetett, miután megtalált minket. Ismét kényelembe helyeztük magunkat, hogy hátha ismét tanúi lehetünk ennek a ritka, csodás jelenségnek. Még az éjfélt is megvártuk, hátha pontosan kezdődik ez az egész ceremónia. Mindannyian élveztük volna, ha egyszerre száz meg száz csillag hullik az égről. Micsoda csodás látvány lett volna… De éjfél elmúlt és csak itt ott suhantak el azok a fránya csillagok. Editke bátorkodott megejteni egy telefon hívást, hogy megérdeklődje, hogy máshol esnek e a csillagok DX Sajnos a telefonra senki nem felelt, így inkább alább hagyott az ötlettel. Nagy nehezen beadtuk a derekunkat Molly unszolásának, hogy ideje már menni. Éhesek is voltunk és álmosak. A főúton nagy búcsúzkodásunk után ki ki maga útjára fordult és elindult hazafelé. Nagyon jó kis este volt én úgy gondolom. Nem igazán fordult még velem elő, hogy ilyen sokáig is kint maradjak a faluban. Fél 1re értem haza. Számomra ez már igazi teljesítmény. Kár, hogy nem sok csillag hullott le az égből. Már csak párom hiányzott volna ide, de nélküle azért még nagyon jól éreztem magam a csajszikkal <3

Advertisements