emléknyaralás

Emléknyaralás. 2006. Augusztus 17-21 között voltam Molly barátnőmmel Angliában. 5 év után ismét megadatott a lehetőség, hogy újra együtt töltsünk egy jó kis nyaralást más személyiségekkel együtt. A nyaralásra a készülődés pár nappal az indulás előtt kezdődött csak meg. Utolsó pillanatban mentünk vásárolni, szereztünk be új ruhadarabokat. Majd elérkezett 17.-e.

Az érkezés – Első nap (17)

Szerencsére sokáig aludhattunk az indulás napján, hiszen a busz csak 14.00-kor indul. Így még az utolsó simításokat is eltudtuk végezni a bepakolt cuccon, táskákon. Gyors búcsút vettem a nővéremtől, aztán két telefonhívás anyunak és apunak és elindultam a buszmegállóba, ahova Mollyék vittek el. Találkoztunk párommal és a haverjával, és már jött is a busz. Útközben kaptunk egy hírt, hogy egy számunkra ismeretlen személy is csatlakozik majd hozzánk, azaz ő is oda jön ahova mi; hely és társaság szerint is. Bepakoltunk a busz hátuljába és találgattuk, hogy melyik srác is az, aki velünk tölti majd a nyaralást. Jót nevettünk rajta. Kicsit sem volt feltűnő, hogy állandóan minket nézett, felénk fordult, de nem mert megszólítani minket. Már Mollyval azon tanakodtunk, hogy oda kellene menni hozzá. A nagy tervezgetésből végül is nem lett semmi, szerencsére. Míg a buszon kis nyuszikát ábrázoló anyuci pici fia megmutatta a foga fehérjét.. társaságban nagy májernek képzelte magát, nagyon vagánynak mutatkozott és hát a bunkósága és az okoskodása nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nagy nehezen csak csak megérkeztünk úti célunkhoz: Abádszalókra. Már vártak ránk a buszmegállóban. Ekkor ismertünk csak meg a májer gyereket, aki sajnos a páromnak névrokona volt. A szálláshelyünkre érve megkaptuk a szobánkat és kihasználva kicsiny időnket gyorsan ki is pakoltunk amíg lehetett. Utána kiültünk beszélgetni, ismerkedni, hiszen mindenki számára volt olyan személy, akit még nem ismert, nem látott. A kis csapat kisebb leány tagjai spagettivel rukkoltak elő, ami nagyon finomra sikerült, így a vacsi után jöhetett egy kis lazulás, ivászat, beszélgetés. Utána belevetettük magunkat az éjszakába. Elindultunk a gáton, mert többen fürödni szerettek volna a tóban. Balul sikerült magánterületi megszállásunk után újból kutatni kezdtünk valami kis eldugott hely után, ahol megmártózhatnánk. Nagy nehezen találtak egy kis beugrót a többiek és belevetették magukat a tóba. Szerintük kellemes volt a víz, jót pancsikoltak egy olyan területen, ahol nem lett volna szabad fürödni és úszni; nem csoda hogy büdös hal szaggal jöttek ki. Én és még két lány kint maradtunk amolyan fogasnak, ruhát őrizni. Egyáltalán nem bántuk meg, hogy nem mentünk bele a vízbe, főleg azért, mert mindenki alig tudott kijönni és a talpukat is jól szétvágták a kagylókkal. Gratulálok nekik hozzá :D Hazaérve lepancsiztunk és még egy kis Activity is belefért még, aztán ki – ki útjára ment.

Második nap (18)

Sokunknak az éjszaka nem volt valami kellemes. Személy szerint én idegen helyen nem igazán tudok aludni, így az éjszakám is elég keszekusza volt.  Sokszor ébredtem fel, nem jól aludtam, de a fél 10-es kelést szinte egész nyaralás alatt betartottam. Mindig akkor pattant ki a szemem. Reggelire kaptunk fincsi bundás kenyeret, csak úgy tömtük magunkba.  Kipihenve az ínycsiklandozó reggelinket elkezdtünk öltözni és pakolászni. Utunk a szabad strandra vezetett. A szerény belépőhöz még kaptunk kis karszalagot, majd elhagyva az evő ivó részleget keresgélni kezdtünk egy olyan helyet ahol letelepedhetünk. Kis kencefice után, hogy a nap ne bántsa érzékeny bőrünket behatoltunk az “óceánba”. A víz nagyon jó volt. Az idő gyönyörű. Ha jól emlékszem a víz olyan 24 C° fokos lehetett, de ez kellett is, hiszen egy árva felhő sem volt egész héten felettünk. Tűzött a nap és ez a kis kellemes víz, nagyon jól jött. Jót pancsikoltunk benne. Labdáztunk, frizbiztünk és el el foglaltuk egymás úszógumiját. Szerencsére jutott idő arra is, hogy kibéreljünk egy vízibiciklit is, amiről ugráltunk a vízbe. Körülöttünk motorcsónakozni is lehetett. Sőt, akár fánkozni és banánozni is. De akadt olyan is, aki Jet skire ült vagy csak vízi dodzsemezett. Nagyon tetszett nekünk, hogy a motorcsónakos hullámot gerjesztett. A fiúk próbálták meglovagolni a hullámat: beleugrottak vagy bele úsztak. Nap végére összeszedtük a kis csapatunkat és hazaindultunk az élményekkel teli strandolásból. Sajnos voltak mélyebb pillanatok is. Kijutott nekem egy kis félreértésből és Mollyinak egy kis felelőtlenségből. Az este folyamán a nem szimpatikus srác bevetette főző tudományát és meglepett minket pörkölttel, ami eléggé fincsi volt tegyük hozzá. Utána megismertetett velünk egy ivós kártyajátékot, ami nem tűnt valami vonzónak, habár én nem sokat ittam kicsit rossz kedvem miatt. A kalandokból kijutott Mollymnak, sőt egy másik lánynak is. Néhány embernek lehet jót tett ez a játék, kicsit felszabadultabb lett. Miután a rosszul levőket a helyükre támogattuk mi is elindultunk párommal az ágyikó felé, hogy egy jót szundíthassunk.

Harmadik nap (19)

Ismét egy kellemetlen estét tudhatok magam mögött, ami idegen helyen nem is annyira meglepő nálam. Ébresztő puszim után erőt vettünk magunkon és lementünk keresni valami reggelit.  Virslire esett a választás, amit debreceni kollégista stílusban készítettünk el: be a mikróba aztán had szóljon! Kicsit megtömködtük magunkat, majd hagytuk, hogy a táplálék emésztődjön és irány újra a part. Most is jót lubickoltunk az elkerített részen. Egészen a bójákig úsztunk ki, hogy megnézzük a lányokat, hogy hogy megy nekik a fánkozás. Sajnos nem sokat láthattunk belőlük, mert teljesen a túlpartra is elment a motorcsónak, de a beszámolók és a fotók után elmondhatom, hogy hatalmas élménnyel gazdagodtak a csajok. A napba belefért még egy vízibiciklizés is, ahonnan ismét vízben találtam magam. Nem önszántamból.. dominószerűen kerültünk a vízbe, ez nagyon tetszett. Én belöktem valaki, azután engem löktek be és még az is a vízbe került, aki engem belökött. Nah és a kikászálódás a biciklire, az valami felejthetetlen volt. Mint egy partra vetett hal úgy kapálóztunk barátommal. Ő oldalról támadott én hátulról, és alig tudtunk felmászni a járműre. Jó hogy vissza nem csúsztunk, mert annyira röhögtünk már saját magunkon, hogy csoda, hogy feljutottunk D: A strandolás után jöhetett a megszokott kis pihenés, nyújtózkodás. A vacsora nagyon jól sikerült: nyársaltunk. Majd meguntuk, hogy a szomszédsrác és a nem szimpatikus srác egymásra találása illuminált állapotból átcsapott brutális illuminált állapotba, kimentünk sétálni egy kicsit. A strandon nagy volt a nyüzsgés, de mi nem mentünk be, hiszen az is pénzbe került volna. Így indultunk vissza a kis szálláshelyünkre. Majd mentünk lefeküdni. Sajnos engem kivételes mód rémálmok gyötörtek. Lefekvés előtt még Mollyikám kiveséztünk egy kellemetlen családi témát, amivel jól fel is húztam magam szokás szerint. Aminek a következménye nem csoda hogy rémálom lett. Soha nem történt még meg velem, hogy így kiboruljak egy álomtól. Most sikerült. Zokogásban mondtam el páromnak, hogy milyen szörnyűséget álmodtam, aztán nagy nagy nehezen végre álom szökött a szememre.

Negyedik nap (20)

Reggeli pusziáradatomat szokás szerint begyűjtöttem, amihez a nehéz felkelés párosult. Majd nagy nehezen összeszedtük magunkat és jutalmunk egy májkrémes kenyér lett. Szokás szerint a strandon ebédeltünk. Először volt pizza, másik nap fincsi gyros tál, harmadnap hamburger. Szóval most hamburger volt a nyerő. Nemzeti ünnepünk napjára az idő kicsit csalafinta lett. A jó idő ellenére eléggé hűvös szél szeleskedett körülöttünk, de mégsem volt hideg. A vízben viszont hatalmas hullámok kerekedtek, amik itt ott veszélyesek voltak, de mi azért is bemerészkedtünk. Matrac borogatás után a fél csapatot összeszedtük, hogy csúszdázni szeretnénk. Lassú és gyors csúszda állt választásunkra, és mivel mindenki kétszer mehetett, mind a kettőt ki is próbáltuk. Nagyon tetszett, ha lehetett volna még lehetőségem biztosan csúsztam volna még jó párszor. Szárítkozás közben figyeltünk a 20.-ai vetélkedőket: ebben az esetben az erős emberek fitogtatták erejüket. Odahaza megpihenve és feltöltődve vacsorával (ami nem is igazán volt vacsora) még kitalálták, hogy iszogassunk. Ezt kicsit már én is megelégeltem, főleg, hogy okoskodó pajtás nem bír partyzni pia nélkül… Gyorsan megittunk kis itókánkat aztán többen oldalamra állva sürgettük a népet, hogy induljunk már. Nagy nehezen kiértünk a strandra, megvettük a kis karszalagunkat és helyet foglaltunk a fűben. Pont időben érkeztünk. Pár perc múlva már tekintetünk az égre szegeződött, hiszen megkezdődött a tűzijáték. Szerintem egész hosszúra sikerült és nagyon szép volt.  Utána meglepetésünkre a megasztár győztes Tolvai Renáta zenélt akarom mondani énekelt pár számot, aztán el is búcsúzott a közönségtől. Utána következett az Origo együttes, amire csak úgy roptuk a táncot. Időközben fél csapat útjára indult vagy éppen haza ment. Megcsappant a létszámunk. Ezt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat. Rég táncoltam már ennyit, ilyen jó nótákra. Idő közben párom már nagyon elfáradt és egyedül akart volna szálláshelyünkre visszamenni. Ezt nem engedhettem. Úgy sem volt már jó szám, így úgy voltam vele, akkor én is megyek vele. Elköszöntünk a megcsappant társaságtól és hazavettük az irányt. Haza felé hallgathattam, ahogy jajgat kedvesem, hogy így fáj a talpa meg hasonlók DX Én akkor meg sem szólalok, hogy egész héten fájt a bokám, máig tisztázatlan okok miatt. Nem tudom hogy lesz ebből úszás következő félévben :SS Lepancsiztunk és már dőltünk is be az ágyba. Nekem is rögtön csukódott le a szemem és végre magam mögött tudhatok egy olyan éjszakát, amiben nem ébredtem fel.

Ötödik, utolsó nap – a haza út (21)

Pusziáradatom és öleléseim bezsebelései után lementünk ébredés után szokás szerint szocializálódni. Reggelire nem volt szükség, hiszem Mollymmal úgy terveztük, hogy meglátogatjuk régi pizzázónkat, amit annak idegén, osztálykiránduláskor fedeztünk fel. Két lánykától elköszöntünk, ők sajnos nem tudtak velünk tartani, indult a vonatuk, így hát könnyes búcsút vettünk tőlük és lassan elindultunk felkeresni a pizzázót. Picit csalódott voltam, hiszen úgy emlékeztem, hogy pizza téren több volt a választék. Idehaza utánanéztem: volt sok választék pizzából.. úgy látszik az ottani fogyasztásra ez nem kerül ki.. érdekes.. kicsit kellemetlenül is éreztem magam miatta, hogy hova vittem a társaságot :S Hazaérve még egy kicsit szedelődzködtünk, segítettünk a főnökasszonynak pakolni. Mikor elérkezett az idő 3 fő (a 4 helyett ??) elindult a buszmegállóba: én, Molly és a párom. Egy hosszúnak már nem mondható majdnem 2 órás út állt még előttünk, ami gyorsan eltelt. A buszmegállóba hazaérkezésünkkor könnyes búcsút vettem barátomtól és követtem Mollyt, aki megtisztelt azzal, hogy haza hoztak. Le sem ültem, már szólt is apum, hogy megyünk anyuért. Így hát kocsiba ültünk és leszaladtunk érte. Szerencsére hozott anyu haza hammolnivalót, így én rögtön neki estem a vacsorámnak. Közben pedig meséltem és meséltem. Kérdezősködtem, hogy mi újság volt ide haza, de úgy láttam, hogy nem volt semmi szokatlan. Szokásos medereben folyt minden mikor nem voltam itthon. Utána feljöttem kicsi magányomba, hogy elkezdhessem végre az élménybeszámolómat, hogy ne hogy kifelejtsek valamit.

Nehéz volt visszaemlékezni minden egyes napra, hogy mi történt, mi az a fontos dolog. Az izgalmasabb érdekes, vicces részeket ki ne hagyjam. Nagy nehezen sikerült végre befejeznem a beszámolómat. Sokszor kerestem a szavakat, fürkésztem a gondolataim között, hogy hogyan is fogalmazzam meg mindezt. Örülök, hogy Molly drágám velem tartott, tényleg egy emléknyaraláson vehettünk együtt részt. Jó kis 10 fős csapat jött össze szerintem. Én személy szerint nagyon jól éreztem magam. Vasárnaptól vasárnapig párommal tölthettem az időt. Eddigi leghosszabb együtt töltött időnket tudhatjuk magunk mögött. Féltünk, hogy unjuk majd a végére egymást, de egyáltalán nem. Most úgy is jön egy kis pihenés mind a kettőnknek, de ez így jó. Ha folyton csak együtt lennénk, nem lenne izgalmas az újratalálkozás, nem hozna lázba bennünket a várakozás, az, hogy ha újra látjuk egymást nem lesz majd a régi. Szerencsére ugyan úgy megy majd minden, ahogy eddig, a régi kerékvágásban. Semmi sem változik, remélem. Lázba hoz, ha találkozni fogok vele és epekedve várom majd a találkozásokat. Köszönöm kicsimnek, hogy felejthetetlen nyarat varázsolt nekem <3

Advertisements