61. bányásznap

Az egész készülődés azzal kezdődött, hogy másik Molly barátnőmmel és Grétivel megbeszéltük, hogy másnap a bányásznapra együtt nézünk majd ki, ahol egy kis italozás sem maradhatott el. Itt – ott változott a felállás, hogy Gréti tud e jönni vagy sem, de végül még is csak jött velünk bulizni. Eszméletlenül jól sikerült, örülök, hogy a barátaimmal tölthettem ezt az estét, habár pár ember azért csak csak hiányzott onnan, de így is tökéletes volt, főleg, hogy párom is velem tartott, pedig nagyon fáradt volt.

Fél 2re mentem be a városba, ahol Mollyval találkoztam és egyik ismerősével. Elválva az ismerősétől, ketten útnak indultunk, mert Molly szívem éhes volt és meglátogattuk a nagymamáját, ahol teli tömhette a pociját. Utána kiültünk az egyik közeli játszótérre és vártunk. Közben készültek közös képek (vééégre!), de számomra a várakozás volt a döntő. Barátom telefonhívására vártam izgatottan, hogy mikor hív, hogy hazaért. Mikor megpillantottam a telefonom kijelzőjét rögtön felcsillant a szemem, hogy végre hív és rohanhatok hozzá. Molly útközben összeszedte vadonatúj telefonjához a töltőét (amit én még elfogok tőle lopni a hónapok folyamán, mint telefont, mint töltőt), de mondanom sem kell, hogy egész nap villogott a drága, hogy neki micsoda új telefonja van; nagyon kész volt! Felmentünk barátomhoz, ahol a kis lakás az egész családot rejtette, így egy picit zsúfoltan voltunk. Míg Molly telefonját töltötte, addig én felköszöntöttem párom anyukáját, akinek a napokban volt a névnapja. Kis szusszanás után elindultunk Grétink elé, hogy őt is összeszedjük a kis csapatba. Nagy döntésképtelenségünk után végre eltudtuk dönteni, hogy merre tovább, miután összeszedtük Grétit. Elindultunk venni bort és a hozzá járó kísérőt, ez esetben Denis Colára esett a választása Mollynak. Mi, párommal, úgy gondoltuk, hogy nekünk egy vodkanarancs is megteszi, így a kis ABC-ből elindultunk egy másik éjjel – nappali üzlethez. Kikértük az itókánkat, majd Gréti kitalálta, hogy neki is kell bor. Visszabaktattunk a másik ABC-hez, ahol én közöltem a jelenlevőkkel, hogy felmegyünk a dombra, mert én fent hagytam valamit. A sok gyaloglás miatt egy előadást sem láttunk, pedig Mollyval terveztük is, hogy majd körül nézünk, de valahogy elfelejtődött és csak az ivászat járt a fejünkben: neki biztos, nekem inkább az, hogy láthatom a barátom.

Magamhoz véve a zsákmányomat össze kevertük az összekeverhetetlent és útnak indultunk. Tervünk szerint csatlakozott volna még hozzánk 2 srác és 2 lány is. Velük valahogy csak késő este futottunk össze, de akkor sem maradtak velünk. A főteret át bogarászva végre találkoztunk mi is sok ismerőssel (Mollyt leszámítva, aki percenként új és új arcokba botlott). Dórikámmal és szüleivel is összefutottam. Annyira örültem, hogy találkozhattunk, hogy szavakba nem tudom önteni. Majd megközelítettük a színpadot, hiszen egy jó kis koncert vette kezdetét. Még Almával is találkoztunk és a barátjával, aki kimondottan jó fej és annyira aranyosak együtt, hogy csak nah *-*  Aztán elkezdődött, amire annyira vártunk: a Magna Cum Laude koncert *-* Hatalmasat tomboltunk rá és a koncert végére még hangunk sem maradt úgy üvöltöztünk, sikoltoztunk és énekeltük a dalokat. Az énekes még a közönségközé is bement, nagyon állati volt, ott jött el mellettem 20 cm-re *-* ááá, olvadok!!! A koncert végén megrohamoztunk egy mosdót és siettünk vissza a főtérre, mert kezdődött is a tűzijáték. Kimondottan szép volt, már amennyit láttam belőle, mert most először történt meg az velem, hogy kis piszok szállt bele a szemembe. Ettől függetlenül jó volt és szép. Kicsim barátait elkísértük a tűzijáték utána egy gyorsétterembe, ekkor köszöntem el Mollytól és egy picivel hamarabb Grétitől. Miután a kis nép megkajált és felszállt a buszra mi újra a főtérre vettük az irányt, hiszen én HotDogra voltam “szomjazva”. Kezünkben csak a rosszul sikerült vodkanarancs volt, ami a későbbiekben nem igazán enyhítette a szomjunkat. A HotDog nagyon fincsi volt és laktató számomra, nem úgy mint egy gyorséttermi burger és az éveken át nem lebomló sült krumpli. Félre értés ne essék: nem vagyok én gyorsétterem ellen, csupán most az egy esetben nem kívántam ilyen szennyes kaját, pedig én aztán imádom. Most inkább picivel laktatóbbra vágytam.

Haza felé látszott páromon és rajtam is hogy eléggé elfáradtunk. Szegény Márkot úgy sajnáltam, hiszen ő már reggel 6 óta fel volt, szőlőzött én meg csúnya gonosz kisasszonyként kirángattam egyet mulatni :$ De megnyugtatott, hogy nagyon jól érezte magát, és nehogy rosszul érezzem emiatt magamat. Nagyon nagyon jól éreztem magamat, nyárbúcsúztatónak is mondhatnám. Falusi Molly barátném sem unatkozott, ő másnap fél 5re ért haza, habár hiányzott a nagy tombolásból a lelkem. De örülök, hogy ő is idehaza kellemesen érezte magát. Sőt, még új barátokra is szert tett, illetve egy különös álom is a hatalmába kerítette, ami témáját illetően, háát.. hogy is mondjam.. szal.. izé hozé.. hosszú történet :$

Advertisements