work is finished

4 napos munka után végre várhat rám egy kiadó, ám de rövid pihenés. Szerencsére nem egy huzamban kellett a 4 napot ledolgoznom. Múlthét pénteken voltam, illetve keddtől egészen csütörtökig robotoltam a “betevő falatért”. Ez időszak között elég furcsa érzelmi állapotban voltam, köszönhető ez néhány dolognak.

Szombaton könnyes búcsúval köszöntünk el párommal, hiszen ő újra belevetette magát a nagybetűs EGYETEMi életbe és vasárnap utazott is már el nélkülem. Szerencsére azért a szombati napot együtt tölthettük, habár rettenetesen le voltam törve, hogy ismét el kell válnunk egy hétre. De ez még is csak más. Újra vissza kell szoknom arra, hogy csak hétvégén láthatom őt. Vasárnap és hétfőn majd megvoltam bolondulva, hiszen olyan gyorsan múlt el a nyár és kezdődött el az iskola, hogy nagyon rosszul érintett a hiánya. Keddre azért már sokkal jobban voltam szerencsére. Akkor már egy fárasztó munkanapot is magam mögött tudhattam, méghozzá egy durva 12 órát, ahol hol 5, hol 10 kilós ládákat emelgettem és pakolásztam ide oda a gépekről. Már tiszta izompacsirta leszek mire kezdődik a suli. A szerdai napom is fárasztó volt, de érzelmileg megnyugodtam. Sosem volt még ilyen velem, hogy egy hisztis szó nélkül elengedjem páromat szórakozni. Ez sajnos általában rosszul esik, hogy nélkülem megy ki. De most semmi. Mosolyogva és boldogan engedtem útjára őt, hiszen tudtam, hogy semmi rosszat nem fog csinálni és éjjel, mikor megy haza felhív. Meg is lettem dicsérve, hogy milyen ügyes kislány vagyok :$

A mai napi munka is eléggé fárasztó volt. Kedden a 12 órázás és az új helyzetben való helytállás kicsit kiszívott. De minden nap tanultam valami újat. Főleg arról, hogy az állás nem nekem való, hiszen a lábam kikészül tőle, nem csak a sarkam, de a bokám is. Tiszta roncs leszek már ennyi idősen. A szerdai 8 órás műszak szerencsére gyorsan elrepült a csavarok csomagolása közben, habár majdnem elaludtam közben. Szerdán is alig vártam, hogy haza érjek és beszélgessek párommal. A mai munka viszont borzasztóan kezdődött. Nem elég, hogy egyedül kellett pakolásznom 4 különböző modellt 4 üres ládába és a teli ládákat eltologatni illetve üreseket hozni a helyükre, de hogy ezt egész nap csak EGYEDÜL kellett volna csinálnom, kiakasztott. Szerencsére az égiek mellettem álltak és átküldtek minket, lányokat a másik csarnokba, ugyan úgy 8 órában dolgozni, ahol a légkör harmonikus volt, ahol nem zúgtak a gépek és lehetett hallgatni a Samsung által referált zenéket, illetve jókat beszélgetni. Itt már nyugodtabban pakolásztam az alaplapokat, gyorsan repült az idő. Még is alig vártam, hogy haza érjek és meséljek a páromnak, mivel azt a felejthetetlen élményt, hogy bealudtam a buszon, nem lehetett kihagyni. Semmi rosszra nem kell gondolni, csupán Gy – Jsz közötti utat végig aludtam és csak a községben ébredtem fel (az út röpke 35 perc, szóval nem hosszú táv). A reggeli ébredés borzasztó volt. Egy, másfél órával ébredés előtt csevegtem párommal egy jó kis időt, így aggódva, de fél 3 környékén erőszakolás nélkül eltudtam aludni, hiszen fél 4kor kelni kellet. De az nevetségesen nézett ki. 3 nap folyamatos meló után, inkább akartam volna még alukálni sokáig, nagyon sokáig *-* De menni kellett, muszáj volt. Kárpótlásul, holnap délig is aludhatok (már megbeszéltem anyukámmal is, hogy ne zaklasson vagy ilyesmi a kora délelőtti órákban – ez köbö olyan 10-11 körül értendő).

Kárpótlás lesz még, hogy holnap végre, ennyi kínzó nap után végre láthatom páromat edzés után és végre karjaiba ugorhatok *-* Már annyira várom a találkozást, minden percben csak ezen jár az eszem, hogy milyen jó is lesz végre, újra látni őt. Borzasztóan hiányzik már, de holnap végre enyém lesz♥
A munkát szerencsére egy időre befejeztem, elég volt ez nekem bőven. Az álldogálás miatt, nem igazán tetszik, csoda, hogy ha 1 napot kibírok benne. De ha tehetem megyek még, mert az a plusz kis pénz is pénz és még jól jöhet valamire. Hétfőn pedig suli, amitől rettegek, de minden rosszban van valami jó és minden jóban van valami rossz (:

Advertisements