egy kis szusszanás

Végre van időm magamra, habár inkább angoloznom kéne a leheletnyi szabadidőmben, mert hát milyen egy egyetemista/főiskolás diák élete? Nuku idő magára, és csak a tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás tanulás és még több tanulás… Minden tanár órájára folyamatosan készülni kellene, mert mindegyikbe bele van az a gén programozva, hogy: ” csak a saját órája a leges de legeslegfontosabb és más óra nem létezik csak az övé”. Hát ha én tanár leszek, vágjatok tarkón, hogy én ilyen ne legyek… hogy tartsam tiszteletben a diákokat, akiknek van más tantárggyal is bajuk nem csak az enyé(i)mmel.

A hetem egész nyugisra sikeredet szerencsémre, leszámítva apróbb malőröket, amik az élethez nélkülözhetetlenek, nem lehet elkerülni őket. Hétfőn végre kipihenten mehettem iskolába, és várva vártam mikor térhetek újból szobám falai közé. A nagy angolozás közepedte este elég rosszul éreztem magam. A hétfő – kedd éjszakámat egy csúnya vírus gyalázta meg, aminek következménye a csúnya és legyengítő, remegéssel párosuló étel eltávozása a száj útján történt meg. Nem volt egy kellemes 5-6 órám, főleg nyugodtság nem hullott rám ez időtájt, de reménykedve gondolta a reggelre, hogy iskolába kell mennem. Végül is anyu véleményére adtam: ha nem érzem magam még erősnek, maradjak otthon, épüljek fel. Belegondoltam tehát a keddi napomba: 8tól óra: Balesetvédelem, Gimnasztika, Úszás, Angol nyelv 1, Mozgásos, Tud.Kut…. Miután agytekervényeim segítségével vizuálisan átnéztem az órarendemet, rájöttem, hogy a fene nem kíván ennyi fizikai gyakorlatra bemenni, főleg úgy, hogy bármelyik melegítésnél tuti kidobtam volna a taccsot. Így inkább háztartási keksz hiányában leszaladtam a boltba kekszecskéért. Aztán szépen lassan épülgettel felfelé a betegségből. A szokásos régi idők gyógyszerével sikeresen 1 nap alatt túlvészeltem ezt a kis gonosz vírust, nem úgy mint más családtagjaim. A recept nem volt más, mint: háztartási keksz (nálunk ilyen esetben egy jó csomag DETKi keksz nyamíííííí), pár bögre fincsi TEJJJJA (csak hogy legyen egy kis nyelvtani hiba) illetve 2 liter víz, mivel eléggé kilehet száradni ilyen dolgok után.

Szerdán végre so be happy és mentem iskolába, ahol a tűző napon foci órával kellett megbirkóznom. Óra közben tilos inni, így eléggé ki voltunk tikkadva, nekem még a gyomrom is felfordult az egész szaladgálástól. Majd mikor vége lett a napnak végre mehettem egy kis plusz edzésre: Atlétikára. Kell az erőlét a kondicionálás, hiszen eléggé lassú és gyenge vagyok :S A napom végét nem pecsételték meg boldogsággal, de ezzel nem lehet mit tenni. Én akkor is szeretem drága páromat <3

Ma pedig végre lustizhatok, persze angolozni is kéne, hogy hétvégére szinte semmi ne maradjon, vagy tanulni a 2 hét múlva írandó dolgozatokra ( köbö 5 tantárgy, nem vészes… hülye aki kitalálta…). Csak hogy ez most tényleg nem megy. Tegnap már nagyon éreztem, hogy hosszú volt így a hét, főleg így betegséggel együtt. Elfáradtam csütörtökre teljesen és csak az ágyban tudok már lenni, pihizni, hiszen a kikapcsolódás igen is kell. Kell a regenerálódás, hiszen a tanulást sem tudjuk egyhuzamban lenyomni, még ha akarnánk sem, mert megbolondulnánk.

A pénteki napot már borzasztóan várom *-* végre láthatom páromat, végre kivirulhatok újra mint a tavaszi barackvirág, mikor az első napsugarak megcirógatják szirmaikat.

Advertisements