félév első felét záró dizsi

Nem is lehetne másképpen lezárni egy fősuli első félévének az első részét az őszi szünet előtt, mint elmenni egy jót bulizni azokkal az emberekkel, akikkel nap mint nap össze vagy zárva és hülyülsz. Drága vendéglátómnak sokat köszönhetek, hiszen mindig van helyem nála, most kivételesen egy egész ágyat kaptam, ahol aludhattam. Hálás vagyok érte, hogy mindig unszol, hogy menjek partizni és a sok sok jóból ne maradjak ki. Hálám jeléül mást nem igazán szolgálhatok, mint egy tálca saját készítésű sütit, amivel már meg is lágyítom a szívét, bármiről legyen is szó.

Egy angol óra lógást leszámítva a keddi napunk egész kellemesen tellett. Korán reggel a balesetvédelmi órán láttunk egy aranyos kis mókuskát, amit Egerben elég ritka kiszúrni. Majd mentem és tartottam órát gimnasztikán és úszás órán is ügyetlenségem ellenére nagyon jól teljesítettem a megúszandó 50m-es szintet. (Ezt persze pénteken még jobban felülmúltam, mert bukni nem akarok!) Ezután drága vendéglátómmal pihiztünk egyet, helyreszedtük magunkat az úszás után, majd mentünk órára, amit én tartottam egy darabig, s mivel a Tud.Kut. óra tisztázatlan körülmények miatt elmaradt hát felmentem az albiba, hogy akkor hangolódjunk a partira. A hangulat egészen jóra sikeredett. Iszogattunk, beszélgettünk és röhögcséltünk nagyon sokat egy csomag kukin, amire egyéb jelzőket aggattunk, mert vagyunk elég perverzek és hát az egymás vérének szívása is kivált belőlünk ezt azt. Szóval a partira hangolódás nagyon jól indult. A parti is egész jó volt, 10 Ft volt a sör 1 órán keresztül, de én attól nem igazán rúgtam be, hiszen nem iszok sört, mert nem fincsi! Persze, tisztelet a kivételes fincsi söröknek, de én lábat csókolok annak az embernek, aki citromos Gössert ad nekem! Jó kis hangulat volt, a táncot is a táncparketten szinte mi kezdtük meg és olyan lehetetlen számokra is táncoltunk, amire lehetetlenség. Nagyon jól telt és pasimentesen, hozzá kell tennem. Ebben úgy látszik már nagyon profi leszek.

Szerda délutánt már alig vártam, hiszen hazajöhettem szerény kis otthonomba, a fájós lábammal. Egész héten alig tudok a lábamra állni, hiszen az okok egymást váltogatják. De leszámítva, csudijól sikerült a hetem első fele :) Aztán nagy depi, és végre láthattam drága Mollie-mat és odaadhattam szerény kis ajándékomat, amivel elmaradtam még a szülinapjakor. Nagyon örült neki és én is örültem, hogy ő örül. Micsoda ördögi kör. Kiderült, hogy én milyen bomba jó nő vagyok, ami egy szinttel emelte meg az önbizalmam és a mindenkiben megtalálható egészséges egoizmust.  Szóval nagyon jól mulattam és sokat beszélgethettünk VÉGRE személyesen, egy CHIPs!!!!!!!!!!!! és egy vadász társaságában (vörösborocskásminőségicocacola, mert nem adunk lejjebb!). És jött a hétvége, az izgalom, epekedés, a 200 fölötti pulzus és izgatottság, hogy ki nyit be az ajtón…

Reklámok