elvetemült vagyok

Nem kell semmi rosszra gondolni, csupán pár percnyi PhotoShop rabságba esten és összevágtam a saját képemet és a barátomét, háhá! Amúgy meg egészen jól sikerült!

… és persze elkezdődött ismét egy félévem. Sok újdonsággal nem tudok szolgálni, maximum pár tantárggyal, ami számomra is új; követelmények még drasztikusabbak lettek. A hét első óráján már rám is zúdítottak egy adagot és ezt folytatták egész héten, nem tudok rá mit mondani, meg kell majd csinálni nyafogás nélkül. Nem piskóta az egyetem / főiskola, ehhez már hozzászoktam (csak az a pici remény, ami mindig meghal T_T). Íme, túl vagyok az első héten a második évem második félévében. A tanárok már boldogan ijesztgetnek minket a szakdolgozattal, de nekik ez a feladatuk, sőt nekünk meg az, hogy még ebben a félévben kiválasszuk azt a témát, amiről tudunk majd sacc/kb 60 oldalt írni, azt előadni és megvédeni. Nem ijesztgetnek, áááh… csupán már most beijesztenek minket… Az erős kezdés után nem vágytam másra, csak hogy itthon legyek egy – egy nap után. Keddi napom azért a csajokkal telt meg drink-elős estével, szóval akkor ott aludtam a kis pajtásomnál.

Ez is egy érdekes téma, hogy miért is nem költözök oda… Nos, szívem szerint mennék én, ÓH, hát hogy is ne!! Viszont, nem a partik miatt. Most is csak passzívkodtam, mikor ott voltam, lehet kezdem kinőni ezt a “menjünk a dizsibe és rázzuk amit lehet” dolgot. Most valahogy megvoltam azzal is elégedve, hogy könnyesre nevettük magunkat a drinkes társasjáték közben. De a költözés azért más tészta. Nem merem itthon hagyni drága szüleimet, akik nem igazán konyítanak a mai 21. század találmányaihoz, és hát a ház körül is jól jönne még plusz 2 kéz. Ezt megértem, nem szívesen hagynám magukra őket, csak úgy kettesben. Nem életveszélyesek, óh, dehogy is! Csupán dolgos emberek és mivel már nagyobbik lányuk is kirepült a családi fészekből, így tényleg egyedül lennének. Ez szerintem egy korrekt ok, hogy miért ne hagyjam őket egyedül. A másik az a bizonyos papír illetve fém alapú eszköz / tárgy, ami megkeseríti az emberek életét. Nem lenne olcsó dolog, főleg, hogy 20. fölött lenne az albérlet és még plusz a költőpénzem… most így havi 5-be kerül az, hogy én busszal bejárok… A következtetéseket, véleményeket meg lehet alkotni, kinek mi a jó. De azért szívesen vár így is a kis pajtásom az albérletbe, sőt megegyeztünk, hogy 1 napot törlesztem, mert nagyon sokszor hív és hát valahogy be kell szállnom, ha már én is alszok, fürdök, melegszek, eszek náluk :) Ez korrekt szerintem.

A hosszú hét gyorsan elszaladt és már jön is a következő, viszont a hétvégét végre, újra, megint a párommal tölthettem. Mélységesen más találkozás volt ez, mint az összes többi. Olyan dolgok történtek, amikről ezek után is mosolyogva fogunk beszélgetni és visszaemlékezni. Csodás dolog ez a szerelem, mit ne mondjak. Minden egyes pillanat csodás volt, mint akik nem is a kis szobában lettek volna, hanem máshol… valahol két világ között. Csak ketten, ahol nem zavart minket a külvilág, ahol nem vett körül minket más csak az egymás iránt érzet szerelem. Éés persze egy kis romantikus film, ami még barátomból is előcsalja még az nap azt a szót, hogy “borzasztóan hiányzol” :$$

Advertisements