this problem is a question mark

“Inkább hiszékeny vagyok, mint gyanakvó, még ha becsapnak is. Mert ha hiszékeny voltam és becsaptak, egy pillanatig szenvedek, de a gyanakvás egy életen át gyötri az embert.”

 

“A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni.”

 

“Nyilvánvalóan mindaz, amit egészen mostanáig teljesen igaznak fogadtam el, vagy az értékektől, vagy az érzékek közvetítésével jutottak el hozzám. Ezeket azonban olykor csaláson kaptam rajta, márpedig a körültekintő okosság azt követeli, hogy sohase bízzunk meg teljesen azokban, akik akár csak egyszer is rászedtek már bennünket.”

 

Lassan már tényleg megfogok őrülni vagy nem is tudom. Legjobb lenne az érzést egyszerűen kiölni, kiégetni belőlem, hogy én őt valaha is ismertem. Azért még sem, ha belegondolok, csupán a másik társát, aki úgy gondolja, hogy egy csettintésre majd ugrok. Én nem vagyok oda való. MIÉRT NEM LEHET EZT MEGÉRTENI???
~ az én álmom jelen pillanatban nem egyeznek az övéikkel – ég és föld. Vele én a társa nélkül tökéletesen el vagyok és meg vagyok, nem is kellene több, csak hogy hozzá a társ is jár… nekem ő nem kell. Egy ilyen ember nem.

[] a legjobb gyógyír erre remélem az, ha nem beszélek róla, elfelejtem, mintha mi sem történt volna, s mikor ők szembe jönnek velem az utcán, elővarázsolom a mosolyom – mert az nem az én világom.

Reklámok