kisajátítás. muháháá.

Majdnem teljesen 1 hétig csak az enyém az urasága, háhá! [kisajátítás folyamatban, muháhá *-*]

Végre egy olyan hét, mikor ő itthon van, nincs messzi tőlem és láthatom minden nap. Azért a héten kimarad 1 nap esetleg 2, de ez most minden pénzt megér nekem, csak hogy láthassam egy icike picike időre:) Fel vagyok dobva miatta, le sem lehetne ütni, mert rögtön felpattannék és már is fülig érő mosollyal köszönteném még azt is, aki jól kupán vágott. Habár nekem még azért van tenni valóm suli ügyben, mit sem számít, mikor a buszon már csillogó szemekkel nézem a tájat és számolom a perceket mikor érkezek meg. Ő pedig ott vár rám, ott ni, a szokott helyen, majd elsétálgatunk egy csendes kis helyre, ahol viszonylag egyedül vagyunk és a szél sem cibálja a fejünket – kivétel a mai nap, mert most azért cibálta – és még élvezhetjük a szép környéket. Izgalmas dolgokról való beszélgetés utána az egymás vérének szívása – vagy fogalmazhatok úgy is, hogy cukkolás – sosem maradhat ki a pakliból, főleg barátom részéről, hiszen ő az igazi nagy mókamester. Néha jó tőle egy ilyen pofon, ne legyek már mindig olyan komoly. De hát nem is vagyok komoly igazán, sokat mosolygok és a semmin is könnyesre tudom magam nevetni – közben pedig ő néz és találgatja, hogy megbolondultam e – , azt viszont elismerem, hogy egy két dolgot komolyan tudok venni, mert ilyen piszok szemét vagyok, de attól is tartok, hogy a viccem nem éppen úgy sül el, ahogy szeretném és ilyenkor mélyen nagy csalódás ér, hogy akkor biztos hülye vagyok én ehhez és ehhez hasonló csodás gondolatok árasztják el elmémet.

Egy ilyen vérszívós találkozás utána a szinte könnyes, de füligérős-mosolygós búcsúzás sajna szükségeltetik, hiszen menni kell haza. De még itt az egész hét előttünk és még sokat lehetünk együtt, amit nagyon remélek! Jajj és persze, csajos est!!?!?!? Az is óh, de régen volt már! Ideje már, hogy az is a hétvégén összejöjjön :$$

Advertisements