4km

Nem vicc, komoly elhatározáson vagyok és a kivitel is egészen jól megy. Napi 4km futás, ami remélhetőleg sokat segít az állóképességem fejlesztésében. Lehet mondani, hogy beteg, őrült, elmebeteg… de a legjobb kifejezés szerintem az, hogy szerelmes a sportba.

Focista édesapa és majdhogynem katonai lékörben nevelkedett kisebbik lányát is áthatotta ez a régi szellem. Sajnos nem sok sportággal ismerkedtem meg kiskoromban, de maradandóan nagy szerelmemmé vált a kézilabdázás, amit semmi pénzért nem szerettem volna feladni. Sok tervvel vágtam ám a nagy világnak, de mindenképpen szem előtt tartottam a mozgást.  Annak idején magam is katonának akartam volna tanulni, mert akkor nagy és erős lehetek és játszhatok akkor már nem játékfegyverekkel. Sajna, okosságom itt picit meggátolt, hiszen nem éppen közgazdász szakon végeztem, jobban érdekeltek a számítógépek és a programok. Így döntöttem a testnevelés szak mellett, ami magába foglal még egy picit a katonai nevelésből. Mindenki emlékezhet rá, hogy az általános iskolákban, sőt a középiskolákban sem maradhatott el a sorakozó vagy a fegyelem és türelem, tisztelet a tanár iránt. Nem panaszkodom, jó sorom van nekem ezen a sport tagozaton, mert érzem, hogy erősebb leszek akár a fiúktól is és az sem hátrány, hogy megedződve nyárra akár csodás alakom is lehet. De ehhez még tenni kell. Sajnos a követelmények eléggé kemények és a teljesítményt is 100%-osan veszik, így nekem, aki eléggé nyugodt természet, akit az sem zavar, ha éppen egy oroszlán kergeti, mert akkor inkább az öklét veszi elő, mintsem hogy gyorsabban fusson, nekem sajnos a szabadidőm egy részét plusz sportolással és teljesítménynöveléssel, kitartással, állóképesség-fejlesztéssel kell tölteni. Bárki, bármit is mondjon a sportra, én szeretem csinálni. Aki negatívumokkal néz a sportra, az majd megtudja később, hogy igen is hasznos és fontos egy ember számára.

Nekem a mostani célom, hogy állóképességemet fejlesszem napi futásokkal. Jelenleg élvezem a tavaszi szünetet, ami futással és tanulással telik, mert mi mással telhetne?! A cél, hogy napi 4 km-t fussak a sportpályán. Gyengébbek kedvéért ez 10 kört jelent. A végső célom az, hogy ezt a 10 kört egybe letudjam futni, ne pedig 5-5 arányban. Ehhez még több kitartásra lesz szükségem, de szerencsémre nem egyedül küzdök. Vannak társaim, akik kedvet kaptak egy kis kocogáshoz, nagyobb iramú futáshoz és ez engem is inspirál, hogy van társaságom. Egyedül nem muri a futás sem, de így könnyebben ellehet viselni a köröket, és egymást is buzdítjuk. Pont a mai nap történt, hogy barátnőm az utolsó körben csatlakozott hozzám. Egymást buzdítottuk olyan szavakkal, hogy “még bírjuk! mindjárt vége! már csak 1 hossz!” és ezzel erőt adtunk egymásnak, hogy nem kell a vége előtt megállni, igen is a célvonalat elérve lehet megállni, meghalni. Levegő után kapkodva, büszkén ellehet mondani, hogy ismét 4 km-t tettünk a magunkévá és ez egyre jobb lesz. Többet fejlődünk majd minden egyes nappal, csak kitartónak kell lenni és a 3. kör után sem szabad feladni. Aki szereti a futást annak sokkal könnyebben fog menni. Én is igyekszem megkedvelni, bár egy sporttagozatosnak illik szeretni, de itt sem lehetünk egyformák. Nekem a kézilabda a mindenem, nem pedig a monoton körök rónása.

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.

Reklámok