some amazing moment!

Aqua fitnesz: 2 úszás órámon is részese lehettem egy kis zenés táncos parádénak a medencében. Jól meg mozgattak minket a csoporttársak, a zenék is szuperek voltak, meg a hangulat is. Egy kis erősítés a jó kis úszás előtt sosem árt!

Vizi rögbi: Itt igazán nem lehet futni, de mit csináljon akkor az ember? PASSZOLJ! Nekem nem sikerült ez, sőt, mikor megkaptam a labdát, az ellenfél egyik játékosa felkapott és elkezdett a saját kapum felé vonszolni labdástól, élmény volt szenvedni és küzdeni a labdáért, hiszem a végére kiszabadítottam a labdát, passzoltam ééés miénk a pont! Nagyon jó volt és vicces, eléggé ki is melegedtünk a vízben, jó kis pillanatok voltak.

Ő: persze, hogy meg kell említenem a hercegem, ez alap dolog nálam! Ki nem hagynám egy  – egy bejegyzésemből sem. Ő már magába foglalja a hihetetlen pillanatok egyikét, sőt az összeset, mikor újra találkozok vele. A kirándulás, sétálás ennél szebb nem lehetne, ha nincs velem csupa bú és bánat lennék, de most majd meg fulladtam a nevetéstől. A tóhoz mentünk ki sétálni, számomra meglepetés volt, hogy a tó vize le volt engedve így akár be is mehettünk jó jóóó sokáig is. Aha.. bemehettünk jó nagy lucsok, sár és iszap árán a sivatagos tájat idéző mederbe. Kagylókból nem szenvedett hiányt a hely, de még a gumiabroncsokból sem, csodás volt.. Fel is szökött a kérdés elménkben, hogy itt akár egy sivatagos filmet is lelehetne forgatni, pörfekt hozzá minden. A visszaút viszont nem volt egyszerű. A leengedett tó szélénél egy kis patak csordogált végig, amit eléggé érdekesen szeltünk át. ( A maga módján szép kis patak volt, csodáltam volna jó sokáig, megragadtam volna a patak minden egyes kis mozdulatát és pillanatait . ) Lényeg, hogy a kis patak alja nem is volt valami szilárd talaj.. így az átkelés azzal járt, hogy mi csurom vizesek lettünk cipőt illetően, de ez még semmi. Türelmetlen urasága úgy gondolta, hogy míg én szenvedek a kis fatákolmány – gumiabroncsos – hídféleségen, majd ő a nagy KIRÁLY(!!!) átugorja az 1,50m szélességű patakot. Sikerül is neki! Csak fél cipőjét a patak szélén a sárban hagyta. A kis tákolmányról azt hittem fejest ugrok a patakocskában, úgy szökött fel a könny a szemebe a nevetéstől. Miután nevetve sikeresen partot értem, meg kezdtem a cipőmentő akciót. Még mindig kuncogtam a történteken, de a cipő nem akart sehogy sem megmozdulni a sárban, amitől újra hahotázni kezdtem, majd sikeresen de a cipő túlélte a dolgot – jó mocskosan. Miután a cipő gazdájához került, jobbnak láttam én is elhagyni a vizes partszakaszt, ámbár ez nem mentem elég könnyen, hiszen a mentés alatt én beleragadtam a sárba. Most saját magamon volt a sor, hogy mentőakciót szervezzek. 3. 2. 1! A lábamat  nagy nehézségek árán, de kiszabadítottam. A tanúság: bátran menjetek be ilyen helyre, csak a végén jó sárosak lesztek!! :D

Beszélgetés with ő este♥

Péksüti reggel tőle ♥

Kemény nap után a napocska is kisütött: A mai nap nem éppen az eget verő napsütésből állt, bár állhatott volna már korán reggel abból. Nyakunkba záport kaptunk, amit a kis barátságos esernyő hárított szerencsénkre. Szomorkás nap volt a mai, és álmos. Majd hazafelé jövet végre kisütött a nap, hogy igen van új a nap alatt és reménykedhetek minden jóban, ez az egész csodás dolog mosolyt csalt az arcomra. Óh igen!

Reklámok