some memories

Érdekes egy bejegyzés. Először nevet sem tudtam neki adni, már már úgy voltam vele, hogy akkor kész, nincs neve, majd miután megírtam a beszámolókat valami kis kapcsoló felkapcsolódott az agyamban és megszületett egy szerintem találó, ehhez a bejegyzéshez illő kis cím. Annyi mindent szerettem volna virtuális papírra vetni, hát összegeztem a legfontosabb gondolataimat, élményeimet és eseményeimet, hogy az utókoromnak is maradjon belőle és visszaolvasva remélem szép emlékek jutnak majd eszembe:))

a múlthét hétvége (28-29): csodás volt. tömör és rövid választ adva. kifejteni? ugyan minek? háhá, ok.. let’s see….
a történet pont ott kezdődött, igen, ott-ott ni! úgy van! perfekt! De viccet félre téve, tényleg csodás volt. Az a bizonyos pénteki napon eléggé zsúfoltan telt. Korán kelés, reggeli úszás, úszás után bevállalt torna edzés csak azért, hogy avval is fejlesszem a képességemet és persze fájdítsam (main napig!) a csuklóm. Majd rohanás otthonról a városba éés haza, egy kis pihenésképpen napozás, aminek egy jó kis futkározás a focipályán vetett véget. Az estéje viszont mennyei volt! Nem, nem étel, csupán a hangulat, amit kedves Mollie pajtikámmal, egy szem mogyorócskámmal töltöttem!! Régen beszéltem már így ki mindent magamból és meg kell, hogy mondjam nagyon jól esett. és jött szombat. Találkozás szívem csücskével, drága párommal, sétáltunk a csudi jó napsütötte, forró időben, aki meghívott fagyizni és egy jót sétálni, még akkor is mikor jobb lett volna neki pihenni, és akivel beültünk egy jó kis filmre a moziba. Avenger – a világ legjobb szuperhősös, Tony Stark poénjai nélkül el sem lehet képzelni filmre esett a választásunk, nem hiába: mind a ketten szeretjük az ilyen filmeket. A séta a hétvégén nem maradhatott el, én legalább is nagyon igényeltem, mert ha már jó idő volt, akkor ne a négy fal között kuporodjunk már! Ha rossz az idő, akkor úgy sem lehet kirobbantani minket:))

hétköznapok: ez már tényleg rövid és tömör lesz: tanulás. legalább is készülni kellett nekem nagyon. a hosszú hétvége után, rögtön az első tanítási napon már 2 ZH-val kellett megküzdenem, egyik sikeres volt, másikra még izgatottan várok. Nagyon jó lenne, ha meglenne, mert ajánlott jegyet kapnék, és mínusz 1 vizsga lenni. (Légyszi, légyszí, légyszííí Istenem, Mindenható akárki, kell egy 2es T_T). Másnap, azaz csütörtökön, nem igazán számítottam nagy rohamra neve napom alkalmából, még is, akik a legfontosabbak felköszöntöttek és ez jól esett:) SMS-ben vagy éppen az adatlapomon sok kedves üzenet érkezett. Jól esett olvasni őket, de én magam kitudom szűrni azokat az egyedi embereket, akik nem azért írtak, mert más is írt, vagy mert szép gesztus volt tőle, hanem akinek tényleg fontos vagyok és ezt a kisdolgot megteszi értem, ezen az igazán nem fontos, picit különleges (magyaros szokás csak!) napon:) Jól esett, nem tagadom.

a mostani hétvége (4-5.): Végre elérkezett az idő, hogy ne csak én menjek házhoz, de párom is jöjjön az én szerény kis váramba. Ismét csodálatos volt, megannyi élménnyel és megannyi (sokkoló) beszámolókkal és történetekkel. A faluban való sétálás sem maradhatott ki, de sajnáltam, hogy mikorra odajutottunk, hogy sétálásra adjuk a fejünket már kezdett lehűlni az idő. Ez sem szegte a kedvünket, tettünk egy hatalmas kört a faluban, elfáradva az én finom kis összedobott “főztömet” majszoltuk, amiért ismét bezsebelhettem pár Griffendéles pontot :$ lassan már nem tudom számon tartani a dicséretek, amiket a nem nagy főző és sütő tudományomért kapok. Azt viszont páromnak is nyíltan a szemébe vallottam, hogy érte még meg is tanulok főzni ha kell, pedig ez a “szakma” egyáltalán nem vonzott idáig, most pedig? mint egy kis konyhatündér, háziasszony (O________o ?????) szorgoskodok a konyhában.

a most: nem telik valahogy izgalmasan az éppen most. Tanulás a terv még egy darabig. Ma tudtam meg jóformán, hogy keddre is kell készülni (a hétfő és a csütörtökön kívül), méghozzá 10 fejezettel, ami magában 1-1 fejezet 10 oldal… Legalább túl leszek rajta, hiszen ez a hét, ami jön utolsó előtti hét, utána utolsó hét és kész vége. Vizsgaidőszak és remélhetőleg meló valahol:)

Őrzöm a pánikot( – áh dehogy) :$ Nem fogok belepusztulni, áh, dehogy csak idegbeteg leszek pár hétig milyen megnyugtató :DD

Advertisements