az apokalipszis cserép-sünijei

Csodásabb csütörtöki napot nem is képzelhettem volna el magamnak. Délelőtti tanulás, ahova párom jött értem; már a gondolattól is boldog voltam hogy 2 nap kihagyás után (igen, 2 nap szörnyűűű :$) végre láthatom őt. Kicsit megéhezve, útnak indultunk hát hozzájuk. Ebédre mi sem pompásabb, krumplis – cukkinis – halat kaptunk, amivel nem igazán barátkoztam meg, főleg a hal részével. Valahogy a hallal, a gombával és a tarhonyával nem tudok meg barátkozni. A halat hébehóba megeszem, de ettől függetlenül nem vagyunk puszipajtások. Ebben az esetben is megettem, mert végül is kíváncsi voltam rá milyen lett az étel, mert kívülről nem tűnt veszélyesnek. Végül is finom volt, csak hal ne lett volna benne :$

Előre megtervezett gonosz szándékunk csütörtökre mozimaraton volt. Ki is néztünk 2 jó kis filmet, habár az eredeti felállás a Men in Black 3 és a Csodálatos Pókember lett volna, mi viszont (mivel már a Sötét ruhásokat nem vetítették) a Hófehér és a vadászt illetve a Csodálatos Pókembert néztük meg. Délután 3 óra: Snow white and the Huntsman vetítése. Összességében egész jó film, de csak a Thor miatt :$ Kicsit megcsavarták a mese történetét: hófehérke nem lakott a törpéknél és a jól ismert “hej hó…” dal sem került bele a filmbe, illetve az a bizonyos “szőke herceg csókja” sem éppen hercegi volt, de ez nekem nagyon tetszett benne! Kiiis rafináltak!! A zene a végén pedig imádni való, nem is lehetett volna jobb zenei aláfestést adni a filmnek. Este fél 9: epekedve várjuk a többi mozizót, mert csak 3 főtől indítják el a filmet, eddig meg csak ketten toporogtunk (nah jó lépcsőn ültünk, mert ebbe a mezei plázában még a padokat is sajnálják…). Nagy nehezen jöttek az emberkék, mi pedig (ez előző filmtől eltérően) felpakoltunk kajával. Valahogy jól esett a pop-corn mellé egy Nachost is venni, szóval én elvoltam a salsa szósszal, míg ment a film. Nos, Pókember, új szereplőt köszönthetünk. Mielőtt nem néztem meg a filmet, már akkor leírtam, hogy tuti nem lesz jó és hogy a kis vézna Garfield (mert ez a becsületes vezeték neve a fiúcskának és lusta vagyok rá google-zni a keresztnevére, de valami Andrew rémlik..) hogy fogja vissza adni a Pókember történetét. Annyiban nem sokat tévedtem, hogy a kis vézna gyerek többször szerepelt vézna ként, mint izmos srác ként, de ezt fel lehet dolgozni. A főszereplő lányka pedig aranyos volt, vele úgy tudtam rövid időre azonosulni. Mivel 3D-s volt a film, így lehetne várni nagy vászonból kirepülő dolgokat. Voltak, bár nem sok, vagy csak én nem értek az egészhez. Nekem nem sok ilyen effekt tűnt fel, ha pedig fel is tűnt akkor nagyon rövid életű volt egy – egy ilyen hirtelen megmozdulás, akciójelenet.  Habár Toby-t nem fogja felül múlni a gyerek, azért én nagyon jól szórakoztam és kellemesen csalódtam, de nem akkorát, hogy most leessen az állam, de jó volt meg kell hagyni.

A 2 és fél órás film után, tervünk szerint szépen hazasétáltunk volna. Köztudott, hogy egész nap mesés idő volt, sütött a nap, folyt az emberekről a víz, mint egy kis patak, tikkadt idő volt kellemes kis szellőcske lengedezett. DE! Mikor kiléptünk a moziból, tátott szájjal néztük, hogy mi a kis nyuszi fültövében szunnyadó bolha mindene történt… mert hogy leszakadt az ég és még kicsit csepergett is, szóval én mint kis szandálban járó lányka, jól tocsogtam a tócsában. Az még semmi, hiszen a kis szemerkélő eső elállt útközben, csak furcsálltuk a nagy csendet. Általában vihar előtti csendnek mondják, de itt vihar után is volt. Amerre mentünk, mindenütt leszakadt gallyak, fél fák hevertek a földön és némelyik utcát kötelességünknek éreztük elkerülni, mert teljesen el volt sötétedve. Elő is jött a fantáziánk, hogy mi mikor még moziztunk addig valami apokalipszis féle átsöpört a városon, mert olyan nagy csend volt. A sötét utcákat is félelemből kerültük, mert mi van ha megvadult éhes zombik támadnak ránk, békés sétálókra. Á-á, nincs olyan pénz, amit tudnának adni, hogy én ennyi horror után egy tök sötét utcába bemerészkedjek. Jót is nevettünk az ilyen elmeszüleményeken, hogy ne menjünk közel a házhoz, mi van ha egy zombi kinyúl az ablakon.. :D Már majdnem haza is értünk, mikor egy csendes kis utcában, számomra süni ábrázatú fekete valamit látok a földön. Mindjárt meg is örültem, hogy kis cuki sünit látok, mire kiderül, hogy az csak egy fekete műanyagcserép, amit valószínűleg a szél hozott el valahonnan. Könnyesre nevetve magamat azon, ahogy barátom hihető hangon azt mondja: “Ez a ritka cserép-sünik egyike volt! Nagyon ritka fajta és csak este merészkedik elő… ni! Ott még egy! Haha, nem is olyan ritka! ” Hazáig olyan voltam mint egy veszett kisegér, egyfolytában csak nevettem és a ritka cserép – sünökre gondoltam.

Mesés este volt ez a javából és nem csak a cserép – sünöknek köszönhetően, illetve az apokalipszist ért kihalt és csendes városnak, a mozizásnak és annak, hogy végre együtt lehettem a párommal. Csodás nap volt ❤

Advertisements

4 Replies to “az apokalipszis cserép-sünijei”

    1. Majd csak összehoztok ti is egy estét :)) Nekünk sem így volt megtervezve, de aztán jött magától az egész :) Ha nem is ilyen este, de valami hasonlót, lehet tervezni : vacsi a pároddal és hasonlók :DD Mindenből kilehet hozni a legjobbat :))

  1. Ez tényleg egy jó nap lehetett. :D El tudom képzelni a cserép-sünis szituációt. :DD És az esetleges zombitámadásra én is felkészültem volna… :D

    1. Hát most mondd meg Chloe :D Elvetemültek vagyunk! Már minden eshetőségre fel voltunk készülve :D Már olyan is megfordult az eszünkben, hogy majd a cape-s üveggel püföljük el őket :$

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s