the feeling inside

Régen másképpen nyilvánult ez meg úgy érzem. Akkor még aranyos bókok, bátortalan közeledéssel kezdődött minden. Majd a férfi (aki igazi férfi), lassan közeledett kiszemeltjéhez. Udvariasnál udvariasabb gesztusok, hozzáállás és sok más érvényesült, mikor egy férfi a régi időkben közeledett egy lányhoz. Nem is volt más szokás: a férfinek kell kezdeményezni, ha pedig elég gyáva, akkor győzni fog a merészebb, talpraesettebb férfi; ilyenkor össze kellett szednie az embernek magát. Olyanról pedig házasság előtt nem is álmodhatott egyik ember sem, hogy gyermekáldás. A csók is titkon csattant el a verandán, mikor a kis galambok egy – egy partiról haza értek; illetve, a férfi hazakísérte kedvesét. Félve lopott csókot a hölgytől, nehogy a lány apja tudomást szerezzen gaztettéről. Más egyéb intimitást el sem fogadtak az akkori emberek, házasság előtt bármi is?? Ki volt csukva a szép faajtón! Viszont az érzelmek többet jelentettek, az érzések többet mondtak, mert akkor tisztelték az emberek egymást, persze a kivételek erősítik a szabályt, de az sokkal meghatóbb volt, sokkal mesébe illő.

~~~

Ma mai világ pedig valljuk be, nem éppen arról szól, hogy bármit is kizárjunk a szép faajtó mögé. Ha valakinek kell valaki, kész pont ő megszerzi, vagy tényleg akarja vagy eldobja. Most milyen állapot uralkodik? A lánynak kell kezdeményezni? Milyen dolog ez. A lánynak kell megtenni az első lépést és neki kell a fiú kedvében járni? Hát hol marad akkor a  küzdelem egy nő kegyeiért? Hol van a harc, hogy a másik srácot “eltiporva” megszerezzük álmaink hercegnőjét?

*

Pedig milyen mesés is az, mikor kacagva sétáltak az úton hazafelé, élvezték egymás társaságát, és tudták mindketten, hogy a férfi tette meg az első lépést réges-régen. Nem félt (de talán egy kicsit), nem volt rest és tett egy nagy ugrást az életében. Érezte, hogy a csepp lányka még gyötrődik magában, mi legyen pici szívével, engedjen vagy ne engedjen. A végén engedett és most együtt sétálnak haza a naplementében. Konzervatív. Sok filmet látott valljuk be, de mindig is tetszett neki, hogy az úrfija a kedvébe jár. Tetszett a lovagias harc, ahogy megszerezte őt és kitartott addig amíg az asszonyka rá nem bólintott. Így kezdődött egy mese, a mai modern világban, ami nem éppen a mai kor szülöttje, de ehhez alkalmazkodni tudnak. Az érzések a régiek és sokat érnek; értékesebbek bármelyik kincsnél, mert tiszta és őszinte.

Advertisements

2 Replies to “the feeling inside”

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s