csend és hullaszag

  • Condition: LITTLE BIT SAID AND CRAAAAAAAAAZY (stupid)
  • In mind: I HAVE TO / MUST READING AN ENGLISH RENESSANSE DRAMA -.-“
  • Feelings: POWERFUL ELF, WANT POCAK AND HUG HIM

*

A címben leírt 2 szó jellemezné a mostani blogolási stílusom, azaz egy árva ‘hello’-t sem tudok írni. Lenne rengeteg élményem, amit megosztanék, csak valahogy sosem jönnek a szavak, valahogy mindig van más elfoglaltság, ami fontosabb és valahogy most nem köt le… hiszen belecsaptunk a lecsóba. Mivel ennek a félévnek az órarendje, eléggé szar (szó szerint), így nincs mit mondanom, hogy elvagyok havazva. 2 alkalommal is ki kell majd mennem a gyakorló iskolába, mert olyan feladatokat kaptunk, mondanom sem kell már most kivagyok tőle, pedig még el sem indultam. Félre téve a sulit…

(Amit viszont megjegyzek hozzá; eddigi féléveim közül ez a legoptimistább és legpozitívabb félévem, amit így kezdtem, és még szép, hogy büszke vagyok magamra!)

Apró örömök az életben, azok, amik megszépítenek egy-egy napot, egy-egy pillanatot. Ilyenek történtek manapság velem. Olyanok, mint például, az hogy barátom egy nappal hamarabb jöhet végre haza az egyetemről és én olyankor csapot papot magam mögött hagyva indulok az utolsó buszommal hozzá. Olyankor annyira jó megölelni. A sok tanulás közepedte, jól esik kikapcsolni kicsit, ölelni valakit csöndben, úgy, hogy nem jár az ember agya. Ilyen csodás találkák egyikekor esett meg az a történet, hogy barátom 2 éve először autóval várt a megbeszélt találka helyen. Mondanom sem kell, hogy köpni nyelni nem tudtam, olyan boldog voltam, hiszen eddig ilyen élményben nem volt részem. Az ok, pedig csak annyi volt: “ilyen veszélyes időkben ne kószáljak a sötétben”. Hát nekem aztán nem kell kétszer mondani ilyet. Úriember módjára kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és hazakocsikáztunk kettesben. ♥ és ami még ennél is szebb, a nagyon nagyon közeli jövőben ismét sor kerül autókázásra, ha minden jól megy.

A vezetés a másik szerelmem jelenleg. Ügyesnek tartom magam, szépen haladok ahhoz, hogy sikeres vizsgát tudjak majd tenni, ha letelik a 30 óra. Jelenleg a parkolást is beiktattuk a megtanulandók közé, ami elsőre nagyon szépen ment, aztán csak romlott a helyzet. Kedvem nem szegi ilyen, félre értés ne essék, akkor is menni fog ha belepusztulok is, mert AKAROM a jogsit!

Harmadik szerelmeim a barátaim, akiket viszont ezekben az ínséges időkben nem igazán látok. Pedig egy faluban élünk, még sem tudunk összefutni, mert van aki ráér és van aki tanul aztán ez fordítva, és a mókuskerék forog tovább. Hiányoznak nagyon már, de én is igyekszem úgy tervezni a napjaimat, hogy egy estére eltudjak már végleg jutni hozzájuk is. Ilyenkor viszont egy este sosem elég a temérdek mesélni valóhoz, ami nem is baj, hiszen felcsillan a remény egy újabb találkára.

Néha pörgő manónak érzem magam, aki majd kicsattan az energiától, és aki epekedve várja már a hétvégét, hogy lazulhasson. Ami viszont feltűnt nekem manapság, az az, hogy sokat mosolygok, ami másokat is megmosolyogtat, amin én még jobban mosolygok és  így tovább… ami végül jóérzéssel tölt el, hiszen látszik rajtam, hogy (annyi nyomoronc tanulni való között is ) tudok ragyogni :))

Reklámok

4 Replies to “csend és hullaszag”

    1. fúú drága :DD az még hol van :$ addigra meg kell lennie a jogsinak, a nyelvvizsgának és a félévemnek XD kemény melóm lesz :DD és írj e-mailt, rég válaszoltál már :$

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s