now ♥

Egy hosszú csütörtöki napot tudhatok magam mögött. Nem mosollyal kezdődött és elég hosszúra is sikerült, mert reggel 8 órára be kellett mennem és óra hiányában volt sok lyukas órám is, de legalább kibírtam az este 5kor végzést. Nem voltam épp vidám, de csak egy egyszerű csütörtöki nap – gondoltam hazafele a buszon. Legalább a buszon eltöltött idő kellemes volt, hiszen olyan barátnőmmel beszélgettem, akivel megéltünk hideget és meleget, volt olyan időszak mikor borzalmasan összevesztünk, de úgy érzem a beszélgetések közben, mint ami meg sem történt volna és tán jobban megbízok benne, mert tudom vagyis remélem, hogy nem szúrna hátba gyerekes dolgokkal.

Majd kapom a telefont, hogy Márkót várjam meg a megbeszélt helyen, mert el jön értem autóval (amiről azt kell tudni, hogy egy évben egyszer van ilyen csodás alkalom), micsoda meglepetés – gondoltam. Rögtön mosolyt csalt az arcomra. Végre megérkezem a találka helyére, beülök az autóba és kezembe kapok egy csodálatos sárga rózsacsokort. Hát szavam nem volt, afféle köpni nyelni sem tudtam, úgy elvoltam ragadtatva a dolgoktól. Majd otthon én is bekapcsolódhattam egy kis családi ünneplésbe, hiszen szülinapot ünnepelt a kis család, így boldogan osztották meg velem az üveg pezsgő tartalmát és a szülinapi torta egyik szeletét. A pezsgőtől mámorosan betértünk szerény kis hálószobába, és meglepetésemre le lettem tessékelve egy székre és hogy csukjam be a szemem. Gondoltam mindjárt jól megleszek ijesztve, készültem a legrosszabbra. Egyszer csak előttem terem az asztalon két tányér, finom krémessel és egy pici cserép egy annál aranyosabb szív-levelű virággal. Szóhoz sem jutottam, és úgy éreztem az én Valentin napi milka táblás csokim, amit Márk kapott tőlem, eltörpül mindenek felett. Jóízűen eltüntettük a tányérból a krémeseket és nagy nehezen én is szóhoz jutottam. Muszáj volt viccesen megjegyeznem, hogy erre a kis és általában nem mindig ünnepelt február 14-ére több dolgot kaptam, mint mondjuk születésnapomra, persze nem volt okom panaszra; és még jót is kacagtunk rajta.

Mondanom sem kell, hogy mennyire csodás este volt. Nem az ajándékok fogják bizonyítani, hogy mennyire szeret, hanem hogy mennyi mindent tesz meg értem, hogy nekem örömet okozzon és ez borzalmasan jól esett! Az együtt töltött percek elmondhatatlanul csodásak

♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Reklámok

2 Replies to “now ♥”

  1. Na ez nagyon szép csokor. Sajnos én is csak egy snickerst tudtam venni neki, de az én ajándékom ebben az esetben nagyobb volt mint az övé, mert ő nem vett semmit. :/ Ezen kicsit bedurciztam, de mivel ő is kijött elém kocsival az állomásra, megállt a tesconál, és kaptam két doboz toffefeet. :D

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s