egy kis meglepetés

Nagyon nagyon sok meglepetést értenék az “egy kis meglepetés” címen. Először is végre vezethettem a kicsi kocsimat, mivel boldogságomra kedden megérkezett a jogosítványom is, háháháhá! Az első próbálkozás természetesen kudarcba fulladt, mert ott lettem leteremtve ahol lehetett és ott lettem lehordva a technikám alapján ahol csak lehetett… ezen olyat értek például, hogy “miért nézek holttere?!?!” – hát WTF?? mert én így tanultam?? o_______O Lényeg a lényeg, a második és a harmadik, a negyedik és az ötödik.. élményeim, vezetésem után már kezdem azt érezni, hogy én erre születtem. Míg barátomért elkísért anyu, úgy másnap az orvoshoz Márkóval mehettem le, sőt haza is vihettem, s a visszafele úton már egyedül döcögtem végig azt a 10 csodálatos kilométert. Mert tényleg csodálatos volt, és hatalmas kihívás volt számomra, hogy egyedül helyt tudtam állni, és képes voltam dönteni. Több dolgot is észrevettem magamon a “vezetési stílust” illetően, amit mikor még tanuló koromban nem tettem, vagy félve tettem csak meg. A száguldásról pedig annyit, hogy nem kell félni, tökéletesen megelégszem még a 60-70-80 km/h sebességgel, több okból is.

1. nem hajt a tatár sehova, aki meg mögöttem jön az előzzön meg!
2. még nem érzem magam kellőképpen biztonságban ahhoz, hogy én most repesszek az úton, főleg ha ennyire félek a nagy sebességtől

3. még nincs akkora tapasztalatom ilyen téren, hogy én most vagánykodjak – amit persze amúgy sem tennék meg – és már életével játsszak… én tökéletesen meg vagyok elégedve egy fajin 70-es sebességgel.

Nos.. kiéltem magamat, meg volt az első önálló utam is, szerencsére épségben jöttem haza!! A másik meglepetés pedig Márkónak készült, mégpedig egy fini ebéd – vagy vacsora, mind egy, az a lényeg, ha átjön, mindig várom valami finomsággal. :) Most megleptem őt egy igazi házi készítésű GYROSszal, ami kimondottan jól sikerült. Felbuzdulva a sikeren, biztosra vehetem, hogy ez a menü tuti sokszor fog nálunk szerepelni. Nagyon jó volt hallani a dicséretet és az elismerést is dagadó beggyel szereztem be. Örülök annak, hogy ha a főztömet megdicsérik, hiszem még kezdő gasztro szakértőnek tartom magam. Az alap éhenhalás elkerülése érdekében már tudok pár trükköt, és kedvtelésből is néha szeretek sürögni és forogni a konyhába, bár az igazi ok az csak is Márkó lehet. Ő ösztönöz arra, hogy ilyen irányba is nyissak, ami szerintem nem hátrány!

Még annyi meglepetés, hogy újra gyártom a szakdolgozatomat, szépen folyamatban van, szépen telnek a sorok és az oldalak, hála annak, hogy lehet rizsázni! :)))

Reklámok

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s