móka és kacagás

Sok felé jártam az utóbbi időben, hiszen remek lehetőséget kaptam. Összepakoltam és útnak indultam. Meg sem álltam Debrecenig. Ha jól számoltam a busz út alatt 4 megyébe tettem be a földre nem ért lábamat. Az utazást nagyon élveztem, habár a cél előtt már eléggé megpilledtem, hiszem a két és félórás út, az még is csak hosszú. Jót tett a környezet változás, az új útvonal, mert kiélveztem minden pillanatát. Debrecen pedig még mindig csodálatos egy hely. Most kivételesen az egyik plázáját is felfedeztem, hát hihetetlen élmény volt. Tudom.. ez úgy hangzott, mintha még sosem lettem volna plázában… de ez akkor is más, ez ott volt, nem ide haza és ez benne a varázslatos. Természetesen a kirakatokra tapadtam, mikor a könyveket vagy éppen a Converse cipőket megláttam… úgy kellett elvonszolni engem, mielőtt elkezdem költeni és szórni a pénzecskémet. (DE EGYSZER ÚGY IS LESZ CONVERSE CIPŐM!!!!)

A buli. Persze, egy ilyen látogatásból ki nem maradhat egy neves egyetem, neves bulizós helye, ami 300 méterre van a kuckónktól. Legfőbb célja még is inkább ez volt, hogy elmehettem bulizni, de Márkóval együtt töltött idő még csodásabb volt, s hab volt  a tortán, hogy együtt szórakozhattunk. A buli előtti kis pihi, a közös film nézés is varázslatosabb volt, mert nem otthon a megszokott falak között voltunk. A dizsi parti is nagyon jól sikerült, a popsirázás és már dekagramm leadása is sikeresnek bizonyult. Minden mennyiségben pörfekt volt. Mosoly ül az arcomra még most is ha az estére gondolok; hiszen szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen remek barátom van (imádlak pocak!!!). A látogatásom egyik fénypontja még az, hogy találkozhattam egy kedves barátnőmmel másnap. Remek volt elbeszélgetni vele és őszintén örült a találkozásunknak. Annyira örülök, hogy összetudtunk futni és az a fél óra is olyan volt, mintha órákat beszéltünk volna. Egy év után ugyan olyan a találkozásunk, mintha csak az előzőnap láttuk volna egymást, és ez szerintem a barátság alap köve; a távolság nem jelent semmit.

A haza útra már a hónapfordulónkon került sor, de hát jönni kellett, nekem is és Márkónak is. Viszont a nőnapot egy élménydús kínaizással töltöttük, ami még mindig nagyon finom! Apró örömök az életben a legszebbek! :)

Advertisements

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s