DONE!

Ismét egy ünnepet köszönthetünk körünkben, a drága nyuszika ünnepét. Mikor húsvétról van szó, kicsit a vallás (sőt mi több szinte csak az a) része jut az eszembe, de olykor gyorsan elhessegetem és egy aranyos kis pamacsfarkú nyuszika ugrik be róla, akinél van egy kosár hímes tojás. A húsvétolás nekem egyben a tavaszi szünetem is, aminek borzasztóan tudok örülni. De hogy is kezdődött el ez az egész? Már a szerdai naptól fogva elkezdődött a szünetem, még akkor is, mikor csütörtökön egy órára vissza kellett mennem Egerbe. Lázban égtem, végre itt a pihenés, azaz az aktív tanulás időszaka következik el. Eljött a péntek, ami rengeteg izgalmat tartogatott számomra, s itt lehet leszögezni, hogy csodásan indult el a tavaszi szünet. Először is fogtam magam és elrobogtam Márkhoz, mert jobban szeretem ha együtt kocsikázunk, olyan okokból is: neki nem kell buszjegyre költenie (az a 125Ft…), másrészt én kiélhetem a vezetés iránti imádatomat és vágyamat, és még az időjárás viszontagságait is kellemesen elviselhetjük kettesben a kicsi kocsiban. Letelepedtünk a kis-nagy szobámban, majd útra keltem egy utcával feljebbre, hogy egy szülinapi ajándékot befejezzünk a barátnőmmel. Egész héten ment a készülődés, a fényképezkedés, a megbeszélés és a tervezés.

Csodás ajándék kerekedett belőle: A4-es lapra betűket felrajzolva lefényképezkedtünk és kiraktuk a “Boldog szülinapot Vivi !!!” mondatot. Egy hatalmas képkeretet vásároltunk, amire felragasztgattuk szerény személyeinket és a grafikai része is szuperül sikerült. Kiderült, hogy jó magam nagyszerűen tudok rajzolni, így rám bízták a Micimackó megrajzolását, unokahúgom pedig a szöveget írta rá a képre, mert ő ebben jeleskedik; szépen tud írni. Nagy ló futtában indultam haza, hiszen mentünk vissza Márkkal a barátihoz, mert “sörös – est” volt, így újból kocsiba ültünk és átvágtattunk a tejfel ködön. Ez nem volt éppen a legjobb, de áldom az eget, hogy néhol fel volt rajzolva vagy festve a felezővonal! Hazafelé megtapasztaltam a sofőrök rémálmát: egy nagy fehér, némileg ijesztő tekintetű, fehér kutyus barangolt pont előttem, s hősiesen megmenekült tőlem, illetve az autó is megmenekült egy szerviztől. Majd szépen lassan kijött rajtam a pánik: remegett a lábam, ömlött belőlem a szó. Az a tény viszont megnyugtató, hogy az adott helyzetet tudtam uralni, épp ésszel gondolkoztam, hogy mit is kell olyankor csinálni, mikor állatok kóborolnak egy főút vonalon.  Ilyen szempontból büszke vagyok magamra, hogy kiálltam a(z első?) próbát.

Itthon még a sokk és a pánik hatását némi böngésződés csillapította, majd felmerült bennem a kérdés, hogy  megnézzem e a nyelvvizsga eredményemet. Nem mertem, így Márkra bíztam ezt a nemes feladatot. Mikor beléptem az adatokkal, rögtön eltakartam az arcom, hogy inkább ő mondja el, hogy nem sikerült. Aztán találgatta, hogy milyen eredmény van odaírva; valami “B” betű.. félénken odanézek, elolvasom az információt és tátva maradt a szám. Sosem gondoltam volna hogy sikerül a nyelvvizsgám, de SIKERÜLT. Abban a pillanatban örömkönnyek jöttek elő, egyszerűen nem tudtam feldolgozni a helyzetet, egyik pillanatban a monitort néztem, másik pillanatban Márkot, hogy ez hogy történhetett meg?!?! Boldog voltam, és vagyok! Ezt követő éjszakán nem tudtam aludni, ha pár órácskát mondok, lehet túlzok vele, de ami a szomorú, hogy Márkó sem tudott mellettem aludni, mert mocorogtam. Reggel 6 órakor már lent álltam anyuék előtt az étkezőben, félénken elújságoltam nekik, hogy végre sikerült, majd jöttem is fel aludni, ami végre sikerült; némileg megnyugodtam.

Másnap újra és újra megnéztem, hogy nem e javították e át az eredményt, biztos, hogy az én eredményem e az? De az volt és most is az. Annyira nagy kő esett így le a szívemről. Végre lezártam egy részt, egy nagyon fontos részt az életemben. Előttem áll egy újabb ajtó és tanulhatok újabb nyelveket. Mert ez a további tervem és álmom, még 2 nyelvet magamévá tenni. A csodás hír hallatán felbuzdultam, és úgy érzem, hogy most megállíthatatlan vagyok, hiszen az erő velem van! Elérkezett a szombat, a szülinapozás és a csodás ajándék átadása. Igazi house party-ban volt részünk, és úgy vélem remekül mulattunk. Az este fénypontja, hogy még egy Stand Up komedista is fellépett, hát kell ennél több? A szülinapos tortáját irigyelhettük volna, nagy is volt meg finom is. Az éneklős, forgós gyertyatartóról nem is beszélve. Megnyugodhattunk, hiszen az ajándékunk nagy sikert aratott, s még könnyeket is csaltunk a szülinapos szemébe. A régi idő szerint fél 3kor, az új idő szerint fél 4kor értünk haza. Most volt egy olyan estém, mikor egy csepp alkoholt sem fogyasztottam, s még így is remekül éreztem magam, de muszáj volt, autóval voltunk!

A mai napon kis konyhatündér voltam. Ha bár barátomat nem tudtam megtömni finomságokkal, mert nem hagyja az a huncut lelkű, még is sürögtem – forogtam csak az ő kegyeiért; vagyis rágondoltam, mikor készült a finom kaszinótojás. Rengetegszer mosogattam, ami hihetetlennek hangzik, mármint az, hogy ezt sem bántam. A nap végére a szakdolgozatom is lábra kapott, haladok vele szépen, lassan, komótosan gyűlnek az oldalak. Remélem minél hamarabb a végére érek. Az este 8 órási edzés is meg volt, hála Rubint Réka segítségének!

Reklámok

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s