napsugarak

Várva vártam már a hétvégét, de ezen belül a pénteki napot. Tűkön ülve, egyáltalán nem bírtam magammal. Alig vártam, hogy megölelgessem Márkót. Most ez a hét nagyon hosszú volt számunkra, de sajnos több hosszú hét is lesz még. Végzősök vagyunk, ez van, de túléljük!

A hétvége nagy, ballagási lázban telt. Hivatalosak voltunk kereszt szüleinkhez, hiszen unokatesóm ballagott. Igazi alföldi, falusi dinóm-dánom volt a javából. Ami sokat nyomott a latba, hogy végre párom is megismerhette a rokonaimat. Nekem ez sokat jelent, főleg, hogy az egész család az ilyen “családcentrikus”, hogy mindenki ismerjen mindenkit a rokonságból, főleg ha az egy új személy. Már nagyon régen beszerettem volna mutatni páromat a rokonoknak, s most eljött az alkalom. Szerintem nagyon jól mulattunk, s Márk is azt mondta, hogy jól érezte magát; nagy kő leesve a pici szívemről! Sajnos, ma már kevesebbet járunk hozzájuk, de ők is kevesebbet jönnek. Régen szinte minden ünnepkor ott voltunk, vagy ők jöttek és ez nekem nagyon hiányzik. Unokatesóimmal is jól kijövök és sajnálom, hogy nem találkozunk többet, de úgy gondolom, hogy a jövőben ez változni fog. Én, ha kell, szinte minden héten mennék, ha tudnék, de nem így van sajnos.

A ballagó lánykának gratuláltunk, hogy túl van az első nagy határlépésen. Az ünnepség után hivatalosak voltunk egy hatalmas ebédre. Jól meg is tömtek minket, rengeteg finomság közül lehetett választani, és persze repetát is kaptunk; hoztunk egy kis csomagot is haza. Ami még fontos dolog, hogy meg volt életem első több mint 200 km-es vezetése is. Viszonylag nem hosszú utat tettünk meg, legalább is nekem ez a táv sosem volt hosszú, mert gyorsan elment, viszont így a vezetésben kicsit megéreztem. Hatalmas kihívás volt, de azért álltam a sarat. Sok kátyúval találkoztam amit némi káromkodással, viccelődéssel keverve próbálkoztam kikerülni (Magyarország szépségei). Haza felé, már a cél előtt éreztem, hogy a vezetés is kiszív nem kicsit, hanem nagyon. Örülök viszont, hogy anyum nekem adta ezt a lehetőséget, ezzel is fejlődtem és tanulhattam, de még friss jogsisként sokat kell még tanulnom. Érzem magamon is, hogy nagyon nem találom még a helyem, keresem önmagam. A szabályokat tisztességesen betartom (nagyon igyekszem!!!!!), mert tudom, hogy leszek olyan szerencsétlen, hogy gyorshajtáskor pont engem kapnának el. Inkább megelőzöm a bajt, a többi sztrádázó pedig majd engem megelőz, de ne engem kapjanak el!

Összegezve, nagyon de nagyon jó volt ez a hétvége, főleg, hogy barátom még egy éjszakára itt maradt, szóval olvadok mint a vaj! Szerencsésnek érzem magam, hogy nekem van a világon a legaranyosabb és a legédesebb párom! Pocak ♥

Advertisements

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s