diploma osztó

A június utolsó hétvégéje izgalmasabban nem is telhetett volna. Nem csak az én diplomaosztómra került sor, de a páromnak, Márknak is ez idő tájt kellett átvennie az oklevelet. Kicsit zsúfolt volt, de nagyon jól eltelt. Már csütörtöktől elkezdődött az 2013-06-29 12.14.54izgulás, hogy mégis milyen lesz az ünnepség, hogy fogok mutatni a magiszter sapkában, egyáltalán hogy fog majd zajlani az egész ceremónia. Nem sok alvással teltek el így az éjszakák, de inkább nem éreztem magam kipihentnek. Aztán, szépen lassan eljött a szombat és keltünk korán, hiszen Eger sem egy saroknyira van. 2 órás ünnepségünk volt. Izgatott voltam, hát persze, ki nem lenne az ilyenkor! A legfélelmetesebb része még is az volt, mikor magassarkúban kellett felmenni az emelvényre, de szerencsére segítők akadtak, akik felkísértek a lépcsőn… és aztán bemondták a nevemet. Micsoda élmény. Több ezer ember előtt elhangzik a nevem, átveszem a diplomám és meg is tapsolnak….!!! Fellegek között érezhettem magam arra a pár percre. Majd az ünnepség után indulás haza és 2 órás pihi után indulhattunk is Márkóval Debrecenbe, hiszen az ő nagy napja vasárnap volt. A hajnali 3-4 órás kelést így oldottuk meg, hogy előtte egy nappal lemegyünk Debrecenbe. A szombati korán kelést követte az ismét hosszú utazás, míg elértünk a célunkig. Hosszú volt és fárasztó, de megérte. Ismét keveset aludtunk vasárnap reggelre, hiszen a ceremónia itt jóval hamarabb kezdődött, mint az enyém; viszont ez sokkal rövidebbre sikerült, így nem kellett sokat állni és várni a másik ünnepeltre! Nagyon jó volt az ünnepség, habár a 3. emeletről semmit nem hallottunk, mert az épület akusztikája nem volt valami jó, de ha kellett tapsolni, akkor tapsoltunk, illetve mikor Márkó neve elhangzott sikítva tapsoltunk neki és büszkék vagyunk rá! A ceremóniák utána megpihentünk, majd elindultunk felderíteni a várost, ahol ettünk finom hamburgert, volt aki óóórásat evett, volt aki csak normál méretűt; de az biztos, hogy ez kitartott nekünk egy darabig. Haza fele még megálltunk a Hortobágyon fotozkodni, nézelődni, majd folytattuk haza a hosszú utunkat. Haza érve még ünnepeltünk egy kicsit a maradék energiánkból, pezsgőztünk és fagyiztunk, majd ki – ki szobájába bezárkózott és pihentünk egy nagyot…

Advertisements

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s