long long long

Végre hosszasan is elidőzhettünk együtt párommal. Nem, nem nyaraltunk csupán sok, egymást követő napot tölthettünk együtt. JUHÉ. Ha jól emlékszem, csütörtöktől egészen vasárnapig együtt lehettünk, ha kicsit keveset is, de legalább együtt voltunk. Sokadjára is nagyon jó felébredni mellette, de az már kevésbé örömteli, ha éjjelente leakar lökni az ágyról; de semmi pánik, túléltük! Még a jóhoz hamar hozzászokok, mondaná a párom, de tényleg nagyon jó volt sokat együtt lenni. Már vártam erre a diploma osztóm óta és kellemes volt. Nem volt zavartalan, de szerintem így is élveztük! A vasárnapi ebéd mindig finom, de most olyan meglepetést kaptunk ismét (!!!!!), amire gondolni sem tudtunk. Szülinapot ünnepeltünk pároméknál, legalább is mi ezt tudtuk, hogy csak azt ünnepeljük, de nem! hiszen újra meglettünk dicsérve, hogy sikeresen lediplomáztunk. Kaptunk fincsi migniont és egy – egy lediplomázott fiú – lány figurát. Nagyon meg lettünk lepve ezzel! Nagyon aranyosak Márkó szülei, szeretem őket, tele vannak élettel, vidámsággal és rengeteg meglepetéssel, mint az most is kiderült és ez feltölt engem is. Ez azért jó, mert ezt haza tudom hozni és próbálkozom kamatoztatni ezt a kis energiát.

És akkor mostantól nem lustulunk! Kicsit szét vagyok csúszva, le vagyok eresztve, de ennek most véget kell vetni! Jöhet egy kis háztakarítás kezdetnek. hahaha… ;)

Advertisements

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s