hello next 9 month :)

Akkor hát kezdem is a leges leges leeeeges legelején! Nagyon sok mindenről tudnék írni, hogy ha az időm hagyná, és most, ahelyett, hogy a fontos dolgaimat csinálnám, szakítok egy picinyke időt arra, hogy végre elmeséljem miért nem írok gyakrabban a blogomra. Azt hiszem, ennek eljött az ideje, mert ezzel a különleges dologgal kapcsolatban máshogy érzek, mint a legeslegelején.

A nyár folyamán, ahogy lediplomáztam anyukám unszolására keresgéltem állások között, a végzettségemhez megfelelően – testnevelő tanár. Nagy nehezen rábukkantam egy állásos oldalra, ahol pont testnevelő tanárt kerestek, csupán az elvárás a főiskolás végzettség volt, így hát a nagy unszolásra beadtam a derekam és elküldtem az önéletrajzomat. 2 napra rá vissza is hívtak, hogy biztos vagyok e a dolgomban, hogy augusztus végén úgy döntenek, hogy felvesznek, akkor számíthatnak e rám. Igen – volt a válaszom. Aztán, ahogy rohant a nyár én belekezdtem egy pénzügyi tanácsadós munkába, elkezdtem a német alapokat tanulni, mert mi van, ha még sem szólnak  vissza a tanári állás kapcsán. Eljött augusztus és a közepe, hát nem hívtak, így én érdeklődtem. Akkor azt mondták, hogy mindent megpróbáltak, de sajnos nem tudnak alkalmazni. Ekkor kicsit elkenődtem, hiszen, mielőtt visszamentem volna mesterképzésre, szerettem volna élesben megszerezni a gyakorlatomat, hiszem a mai világban egy munkához elvárás a gyakorlat, amit nem egyszerűen lehet megszerezni (mert a munkához már munkatapasztalat, azaz gyakorlat kell, de hogy legyen gyakorlatod, ha gyakorlat nélkül nem vesznek fel? – ideológia..). El telt pár hét, és én csalódottan bár, de a tanácsadós munkámra koncentráltam. Majd egy reggel a telefon ébreszt augusztus 29.-én, hogy még is eltudnám e vállalni azt a bizonyos testnevelői állást. Hirtelenjében, köpni – nyelni nem tudtam, de nagy nehezen mégis igent mondtam. Nagy nehezen, mert mindenki fél a változástól és attól, hogy a megszokott életvitelből és kényelmi státuszból ki kell lépni. Én kiléptem.

Ahogy mondják: minden kezdet nehéz. Ez rám is 100%-ig igaz volt. Borzalmasan nehezen indult be az egész, de napról napra és hétről hétre ügyesedek, feloldódok és teszem a dolgom, mint pedagógus. Immár lassan 5. hete zajlik a tanítás és kezdem érezni, hogy igen, szeretem csinálni amit csinálok. Itt is vannak nehézségek, hiszen a gyerekek sem egyformák; ki nehezebb eset, ki szabály megszegő és ki átlagos. Ettől függetlenül szeretem csinálni, persze nem szeretném ezt elkiabálni, de napról napra és hétről hétre ez az érzésem. Egész hétre lefáradok és sajnos a hétvége nagyon rövid ahhoz, hogy kellően kipihenjem a fáradalmaimat. De persze igyekszem! Kezdőként és zöldfülűként nagyon remélem, hogy helyesen végzem a munkámat, természetesen a kollégák, nagyon rendesek és segítőkészek, ami megkönnyíti a beilleszkedésemet és azt, hogy hogyan kell bánni a gyerekekkel. Ettől a részétől nagyon féltem, hogy hogy fogom a gyerekeket kezelni. De úgy érzem, ebbe is bele fogok rázódni :)

Tapasztalatlanságomat csak erősíti, hogy a módszertani része a tanításnak még hiányzik a tudástáramból, de ezt majd csak a mesterképzésen tudom orvosolni. Sajnos csak egy évet maradok az általános iskolában, mindenféleképpen a gyakorlatszerzés volt a  fő célom, hiszen nagyon sok alapot kapok vele. Jövő szeptembertől pedig vissza fogok ülni a padba a 2,5 évre, hogy tovább gazdagítsam a tudásomat (remélem sikerül ismét bekerülni!). Nem szívesen hagyom cserben az iskolát, hiszen így jövőre új tanárt kell keresniük helyettem, de sajnos levelező tagozaton nem tudom megoldani a főiskolát, illetve nagyon szeretném még kihasználni a diákéveimet, ami még maradt nekem. Utána ha tetszik ha nem fel kell nőni és munkába kell menni minden egyes nap, persze ettől függetlenül az ember tovább képezheti magát, de az már mégsem lesz ugyan olyan, mint a diák évek :)

Remélem ez a 9 hónap sok élménnyel gazdagít és rengeteg tapasztalatot tudok így élesben szerezni. Kitartó leszek, hiszem már 1 hónapot ledolgoztam! Innen nincs megállás június 15-ig kell nyüstölnöm a gyerekeket, mint testnevelő tanár :)

Advertisements

2 Replies to “hello next 9 month :)”

  1. Szia! Először is gratulálok! :) Örülök hogy van munkád, és hogy tetszik is amit csinálnod kell, valamint a jövődre is alapozol vele! ;) Kicsit fura hogy tanárnéni vagy, ezt még meg kell szoknom, de tetszik is a gondolat, megmosolyogtat. :)

    1. Köszönöm szépen a gratulációt! Nagy szó, hogy találtam munkát, legalább kihasználom a lehetőségeimet és rengeteg tapasztalatot szerzek ezáltal! :)
      Nekem is fura a tanárnéni szerep, de sok mindent tanulok folyamatosan: például a gyerekekkel való bánásmódot az itthoni csöppségekre is tudom használni! Nagy szó, mert eddig nem tudtam bánni a gyerekekkel és most már igen :)

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s