csak úgy telik

8e8a5lAz őszi szünet. Ennek a remek szabadságnak pontosan a pihenésről kellene szólnia. Nekem ez inkább aktív pihenés, mint láblógatás. Már a harmadik napját taposom és úgy érzem, ez a szünet is úgy el fog röpülni, hogy csak na. Pedig igyekszem minden egyes pillanatot megragadni a napból, hogy ne rohanjon annyira. Sajnos hátulütője az egésznek, hogy már nagyjából 4 órakor sötét van, így egész nap csak azon jár az eszem, hogy már 1 órakor azt érzem délután 3 óra van.

Az időeltolódásomat leszámítva igazán dúsan telik a szünet, igyekszem aktívan tölteni. Hétfőn meglátogattam egy fogorvost, ahol könnyek között betömték az egyik fogamat, amit már nagyon muszáj volt. Igyekszem a fogorvos témát is rendszeressé tenni, annyi más teendőm mellett! Majd beadtam spirálozni 3 könyvemet, ami már szeptember óta csak lapokban hánykolódik és a szakdolgozatom is végre kemény borítással dicsekedhet.  A kedd reggelt a csirkepucolás jellemezte. Volt munka bőven a tyúkokkal és kakasokkal és anyumnak meg is jegyeztem, hogy ha nem lenne muszáj én önszántamból nem csinálnám az is biztos. Igen, lehet picit el vagyok kényelmesedve, de nagyon sok munkával is jár egy ilyen folyamat, mert szinte az egész délelőttöt elveszi az embertől. Le kell forrázni, meg kell pucolni utána pedig fel kell bontani és mehet a frigóba. Ha még egy vagy két páciensről lenne szó, még meg is érteném, de már 5 – 6 darabnál kezd kiábrándító lenni a dolog. És még a fényt sem látom az alagút végén. A pucolás utána egy kis mosás még várt rám, amit a mosógép nem tud elvégezni, azt bizony kézzel kell! A nap végére pedig a kiskocsim érdemelte meg a törődést. Szépen lemostam és belülről is igyekeztem szépen kitakarítani. Meglepő, hogy milyen felüdülés a tiszta szélvédőn kinézni!

Majd jött a szerdai nap, az én feladatom pedig az volt, hogy a gyerekekre vigyázzak. Délelőtt viszont anyuval és a két gyerkőccel az itthoni sírt meglátogattuk és rendbe tettük. Emlékszem, hogy ilyenkor nagymamámmal mindig mentem a temetőbe és szépítgettük, gondoztuk papám sírját. Az ünnepekkor pedig mamám hóbortja volt az, hogy egy nap kelljen mindenhova elmenni gyertyát égetni, mert azt úgy illik. Ma már azért ez a “hagyomány” megtört, hiszen mindenki akkor tud kimenni a temetőbe, mikor az ideje engedi. Számomra inkább az a fontos, hogy kimenjünk, de hogy mikor az már lényegtelen. A régi kort fényképek őrzik, mikor én is kis színes overallban állok a sír mellett, szinte majd megfagyva (mert akkor bizony hidegek voltak!). Jókat derülök néha ezeken a fotókon. Az idő szép volt, habár már kicsit hűvösre járt az idő (a hét elejei meleghez képest!). Majd a gyerkőcök foglalták le a napomat többnyire. A színezők mind a hármunkat maximálisan letudták kötni – kivételesen :)

A napom végét pedig még szebbé tette a naplemente – mostanság nagyon gyönyörűek, én pedig nem tudok velük betelni :)

Advertisements

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s