Utolsó 9 – 10 hónap

Mármint mi is az utolsó? Nem, nem fejezem be a blogolást, csupán szeretném lezárni, illetve összefoglalni, hogy milyen is volt az elmúlt 9 – 10 hónap a munkahelyemen.

Kihívás volt. Szuper volt. Hatalmas löket és tapasztalat, amit megszerezhettem.

Döcögősen indult, sőt ma már teljes mértékben úgy mondanám, hogy egyenesen a mélyvízbe dobtak engem. Nehéz volt IMG_7659_ppkikászálódni belőle, de napról napra többet tanultam, napról napra én is megnyíltam a körülöttem lévőknek. A második félévet tudom kiemelni, ahol már én is több programban vettem részt, több elfoglaltságot találtam magamnak, főleg mozgás terén. Őszinte köszönettel tartozok a kollégáknak, amiért türelmesek voltak velem, és a sok segítségért, vagy csak azért a két jó és bíztató szóért, amit mondtak nekem. Rengeteg tapasztalatot kaptam tőlük, de érzem, hogy még ez kevés. Szeretném majd még a szárnyaimat bontogatni, tovább képezni magam, tanulni és tanulni, hogy ügyesebb és tapasztaltabb legyek.

Nagyszerű érzés, hogy már 1 év gyakorlat már mögöttem van és ezt már felmutathatom bármelyik önéletrajzomban is. Nagyszerű érzés, hogy belekóstolthattam egy izgalmas szakmába, amit a végén meg is szerettem. Még 4 évvel ezelőtt nem láttam magamat gyerekek között, sőt el sem tudtam volna magam képzelni tanárként. Most pedig az írom, hogy szeretem a tanári szakmát. Látok benne kreativitást, látom a kihívást, látok eredményeket, csak bizonytalan vagyok, főleg magamban. Kellenek még a tapasztalatok, az ötletek, az inspirációk, hogy miből vagy kiből tudok annyi energiát szerezni, hogy a mindennapos testnevelés mellett, a a szakkörökön, egyéb foglalkozásokon 120%ot nyújtsak. A gyakorlatom során rengetegszer kimerültem, nem tudtam regenerálódni, elveszett a kedvem, pedig szerettem, amit csinálok. Több és összetettebb inspirációkra, gyakorlatokra van még szükségem, hogy én magam is tudjak érdekes dolgokat kreálni és fenttartsam az érdeklődést. Ilyen téren fejlődni kell, de ha az lesz a munkám, ami a hobbim, biztos könnyebb lesz minden!

Siker volt e? Értem e el valamit a gyakorlatom során? IGEN. Nagybetűs IGEN. Hihetetlen számomra is, hogy egy már szervezőkmegtanult tudásomat át tudtam adni a fiatalabb generációnak. HIHETETLEN. Nem gondoltam volna magamról. Döcőgősen indult ez is, hiszen, míg számomra egy – egy gyakorlat teljesen hétköznapi és érthető, az még másoknak nem biztos hogy az. Ezért sokszor nagyon leegyszerűsítve kellett tanítanom, főleg az én bonyolult elmémet illetően. Büszke lehetek arra, hogy az 5. osztálynak a röplabda alapjait megtaníthattam. Annyira jó érzés volt velük együtt játszani, hogy az alapoktól, nagy szenvedések árán, de összetudtunk rakni egy kis csapatjátékot. Év végéig ezt játszottuk és a visszajelzések alapján sikert értem el. Az alapállástól, a két érintő felület verejtékes gyakorlásától eljutottunk a játékig. Megérte ennyit gürcölni velük. A 4. osztályra is büszke vagyok. Imádtam őket, nagyszerű osztály és csapat volt az övéké. A kézilabdát tanítottam meg, mint sportág. Imádták. És én is imádtam, hogy mennyire fogékonyak az új dolgokra, csupán leegyszerűsítve kell a dolgokat elmagyarázni, sőt játékosan!

Büszke vagyok ezekre az apró sikerekre, hogy a gyerekeknek (remélhetőleg) el nem felejtethető élményt adtam át. A szakkörökön is rengetegen voltunk, imádták a mozgást.

Köszönöm, hogy részese lehettem egy szuper csapatnak, egy izgalmas diákéletnek, és hogy a gyakorlatom során megtudhattam mi az amit csinálni akarok. Mi az ami a munkám és egyben a hobbim is lehet majd :)

Reklámok

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s