Pirulok, nevetek… annyira szeretlek ♥

Könnyt csal a szemembe ez az érzés. Leírhatatlan. Felmelegít. Már a gondolatba is elpirulok.

Leírhatatlan. Óh… csak ismétlem önmagam. Nem tehetek róla…. Szédít és magával ragad. Vágyakozok utána, 10 körömmel kapaszkodok belé. S mikor megszólal… végem van! Hihetetlen, felkavaró. Repít és én szállok vele. Vele, de jó messzire. Olyan világba, ahol nincs holnap, nincs tegnap, nincs gond, nincs bánat. Csak mi vagyunk, csak ő van és csak én. A pillanat, mely megmarad, áll egy helyben. Nem enged. Szinte, mintha örökre megállt volna az idő. Létezhet ilyen? Igen, léteznie kell! Érzem, átéltem és átélem. Fantasztikus.

Megfogja a kezem. Magához húz. Átölel. Ajkam ajkához ér. Elolvadtam s fellobbantam. Honnan jön ez az érzés? Nem érdekel, egyszerűen csodás. Ahogy a szemembe néz, ahogy én nézek rá. Elpirulok. Mosolygok. Nevetek. Egyszerűen csak szeretlek ♥

Az idő, a távolság, a türelem, a bizalom, a vonzalom mind kovácsol és formál, mint az erdei patak az apró kavicsokat. Lélegzem tőle, tiszta vagyok, s maradok az aki vagyok mellette. Nem kell álca, nem kell lepel, ha kócosan ébredek, akkor is kellek. Sírok, mert szomorú vagyok, s nehéz az élet. De már fülig ér a szám, nem nem megy a búskodás, fülig érő szájjal nem megy, s szemem könnybe lábad, annyira nevetek. Séta. Eső után a legjobb. Meg meg állunk, mert muszáj. Puszi. Csók. Naplemente. Nem kell több, csak az ő karja, az ölelése és az, hogy állunk ott a gyönyörű ég alatt. A pillanat marad, örök, s leírhatatlan és mintha sose múlna. Támogat, felsegít, letörli a piszkot. Erre is való nem? Ott segít ahol tud, támogat ha fáj, kapaszkodhatsz belé ha nagyon nagyon muszáj. Vásárlás, ügyintézés, már nélküle sem ugyan az. Összekovácsol, felépít, fejlődik és formálódik. Ilyen ez a kapcsolat, mert mindig tanul és tanítják, hiszen mindig van valami új a nap alatt.

Komolyság, óh ugyan… na jó… kell is, belefér. Fejlődés.. folyamatosan. 4 év… ne viccelj… pedig így van. Jóban és rosszban, közelben és távolban. Leírhatatlan, persze, hogy az hiszen már elég a csordult szívnek a gondolat, az érzés, amit szóban nem is, de a boldog könnyekben mindig kitud fejezni az ember.

És csak pirulok, mosolygok, már nevetek, fülig érek és egyszerűen én így szeretlek ♥♥♥♥

Reklámok

2 Replies to “Pirulok, nevetek… annyira szeretlek ♥”

  1. Köszönöm! Jó volt olvasni! Két év után így érzem, hiszem, hogy 4 után is így fogom. Köszönöm, hogy élvezhettem az olvasást!

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s