Mozogtam, kipróbáltam #2 – Futás

Ahogy már a világos napszak egyre jobban kitolódik és a szürke felhők is fel-fel szakadoznak úgy jut ki az ember folyamatosan a szabadba. A hétköznapokat és hétvégéket jóformán a négy fal között tölti az ember, mert hamar sötétedik, hideg van, fúj a szél és még sorolhatnám a többi kifogást is! De először nézzük meg hogyan is kezdődött ez a futás az én életemben!

Annyit először leszögezhetek, hogy utáltam a futást. Sosem gondoltam, hogy megtudom valaha szeretni, viszont sosem zárkóztam el a lehetőségtől, hogy fussak! A középiskolában a heti ötszöri edzésben is megjelent a futás, habár ez nem kimondottan a körbe – körbe futást jelentette. Sok – sok hosszat futottunk, vonalaztunk, ingáztunk a kézilabda edzéseken és néha atlétikán is egy – két kör futás is megjelent. Ezeket még az ember el is viseli, nem okoz neki nagy dolgot. Majd jött a főiskola, ahol ezek a futások már időre mentek. Mivel nem az a típus voltam, akinek jó nagy állóképessége volt (még akkor sem, ha a középiskolába rendszeresen mozogtam), a körbe-körbe futás a rekortánon borzalmas volt, akár még a gondolata is. Nem igazán volt motiváló, hogy időre kell teljesíteni a távokat. Emiatt nagyon nem szerettem futni, el is ment a kedvem, viszont ha tehettem és volt lyukas órám, akkor egy-két kört azért is lefutottam, hátha fejlődök vele. A motiválás inkább onnan jött, hogy a tantárgy legyen meg elsőre, és ha netalántán látja a tanár, hogy futkározok a pályán, hogy teszek azért a 2-esért, akkor már csak átrugdosnak egy 2-sel!

 

 

A diploma után ahogy elkerültem tanítani nem sok lehetőségem volt olyan mozgásra, ami közel állt volna hozzám. Így úgy mondd a futáshoz nyúltam, mint mozgás, mint lehetőség. Amikor időm engedte futottam, kezdetben kis távokkal próbálkoztam, majd mikor haza kerültem, akkor pedig hegynek felfelé futottam. Volt olyan időszak, mikor a kondi teremben futópadon futottam és ebben az időszakban kezdtem megszeretni a futást. Maga a mozgásomra is figyeltem, mit, hogyan csinálok. Azóta, ha időm engedi indulok futni egy kört, fel a hegyre, majd le a hegyről. Rájöttem, hogy nagyon jól kitudja kapcsolni az embert, egy fárasztó, nyomasztó, mérges nap után pedig hatalmas felüdülés, hogy valahogy le tudtam vezetni a felgyülemlett feszültséget! Az őszi időszakban is próbáltam kijutni futni több kevesebb sikerrel. A téli időszakban már  – már fájt az, ha bent kellett lennem a négy fal között, még a tornászásnak sem tudtam nagyon örülni, annak meg főleg nem, hogy alig volt időm a mozgásra a szabadban.

 

 

Most, hogy már kezd ismét kellemes idő lenni, egyszerűen nehéz ellenállni annak, hogy ne mozduljak ki! Mostanában azt is elmondhatom, hogy egyre jobban megy a futás, nagyon jó érzés ismét a határaimat feszegetni, főleg egy jó kis emelkedő megfutása által. Itt is jellemző, hogy figyelem a mozgásomat, végre kitudtam alakítani egy ritmust, ami az emelkedő leküzdését is segíti. A legutóbbi alkalommal sikerült a megfelelő ritmussal felérni az emelkedő tetejére és borzasztóan büszke voltam magamra, hogy ezt végig tudtam csinálni megállás nélkül! Nagyon motiváló tud lenni a futás, ha azt helyesen végezzük! Fejemben nem fordult meg még, hogy tudok a futásnak is örülni egy fáradt nap után!

Hogy is lehetne futni? – Tapasztalataim szerint

Mivel megvilágosodásom rengeteget segített a futásban ezt a pár dolgot itt meg is említeném! Amit már fentebb is említettem a megfelelő ritmus nagyon fontos. Itt a levegő vételre gondolnék. Nem feltétlenül osztom az orron be szájon ki verziót, de akinek ez jön be, az bátran alkalmazza! Nekem a szájon be szájon ki is egy jó módszer, mert eddig, legalább is nem csalódtam benne. A levegő ritmusra vétele nálam az úgy történik, hogy két lépésre be, két lépésre ki. De ez egyén és ritmus függő, ki milyen lassan vagy gyorsan fut. Nekem jelenleg ez a módszerem.

Értékelésem

Bátran tudom ajánlani mindenkinek! Először egy kisebb úttal ajánlatos kezdeni, majd lehet egy utcányi pluszt hozzá adni. Én személy szerint szeretem a határaimat feszegetni az emelkedőkkel, igaz nehezebb, mint a sík talajon futás, de nagyon jó élmény!

Mindenképpen érdemes a jó technikát kialakítani. Először lehet kezdeni mondjuk egy konditermi futópaddal, ahol a mozgásodra figyelsz. Hogy mozog a karod a lábaddal, ritmus kialakítása stb.

Érdemes ehhez a megfelelő felszerelést is beszerezni, mert az 500 forintos kínai tornacipő tönkreteszi az ízületeket, szóval inkább egy normális és kényelmes futócipőt tessék beszerezni! Illetve a kényelmes sportruházat is ajánlott, amiket viszonylag olcsón már belehet nagyobb áruházakban is szerezni!

Mindenképpen ajánlom, mert megmozgat mindent, illetve ha jól tudom ezzel a sporttal könnyen lehet vékonyodni! Nagyon jól fejleszti az állóképességedet is!

Ha pontoznom kellene: 10/9

Azért csak 9 pont, mert még itt is van mit fejlesztenem, viszont ahogy visszatekintek a fejlődésemre, hogy az utálatból eljutottam egy “úh de szeretem” pontra az hatalmas fejlődés, mint a sportág iránt, mint személyiséget tekintve. Illetve még a kitartásomon lehetne még fejleszteni, mert ha mondjuk egy kézilabdáról vagy egy aerobikról lenne szó, azt nagyjából ájulásig tudnám csinálni, itt viszont van egy határ még amit le kell küzdeni! De ami késik nem múlik! Na és persze ezt inkább fanatizmusnak hívnám, remélem a futásnak is nagy kedvelője leszek, mint egy kézilabdának :)

 

Ti hogy álltok a futással? Ti is utáljátok/utáltátok vagy már megtudtatok vele barátkozni, esetleg szeretitek?

Reklámok

5 Replies to “Mozogtam, kipróbáltam #2 – Futás”

  1. Hát én nagyon utálom. Ha lehetett, kikerültem mindig is, mert rosszul voltam egy idő után. A lépem sokat fájt még tinilányként, így nem szerettem erőltetni.
    De mindezek ellenére néha én is úgy érzem, hogy menne!

    1. Azért érdemes megpróbálni! A futó pad sokat tud ebben segíteni! Először sétával, aztán a sebesség növelésével kisebb kocogásokkal! Lényeg, hogy figyeld a mozgásod, levegővételt megtanuld. Utána mehetsz terepre :D

      1. Lehet hogy meg fogom próbálni, mert valami mozgás most már kellene! :(

  2. én is hasonló kalandos kapcsolatot ápolok a futással :) sajnos most volt egy hét kényszerpihenőm, mert elestem és beütöttem a térdem, de holnaptól folytatom a felkészülést a vivicittára! Én kb. tavaly ilyenkor kezdtem el nulláról a futást, és örülök, hogy eljutottam addig a pontig, amikor nem érzem kényszeres, kötelező cselekvésnek, hanem élvezem :)

    1. köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalatod! megnyugodtam, hogy nem csak az én kapcsolatom indult a futással ilyen döcögősen :D
      jobbulást kívánok és gyors felépülést! sok sikert a vivicittára! remélem majd én is eltudok jutni ilyen helyre, ahol kipróbálhatom a tudásom futásból :))

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s