Még egy mérföldkő – szigorlat #1

felfedezo_lo

Igaz, hogy már a dolgozók sorába kerültem, viszont az iskolával kapcsolatos teendőimet sem szabad elhanyagolnom.

Így esett meg az az eset, hogy szerdán szigorlaton kellett helyt állni! De, hogy is indult a nap? Csodálatos, a nap is szikrákat szórt, kellemes idő volt és még a magas sarkú sem törte fel a sarkam és csodával határos módon a harisnyám sem lyukadt ki. Ahogy elkezdett az idő a kezdés időpontja felé haladni úgy sokasodtunk és formálódott a jó öreg mesteres csapat, akik immár 2 éve tapossák a testnevelés búját, baját. A társaság jó ízűen trécselt, ezzel is oldva a hasunkban gomolygó izgalmakat, mely egyre csak nagyobb és nagyobb akart lenni, mire az óra fél 9-et ütött. Az nem volt kérdéses, hogy a vizsgára az elsők között fogok besurrani, hiszen a további reménytelen várakozás és a papír szorongás csak rontana az addigi helyzetemen és állapotomon: egyszóval jobb túl esni rajta minél előbb! Így is lett! Há! Igaz, a tétel kihúzásakor szerintem elfehéredtem és úgy fogtam meg a tollat, hogy az majd kiesett a kezemből, annyira remegtem. Igaz, hogy tanultam, de első ránézésre a tételemre, nem pont azt juttatta az eszembe, hogy “áh! menni fog, sima ügy!”, hanem hogy “mi a jó istent fogok én erről a tételről elmondani??????????”. Majd nagy levegőt vettem és kifújtam, próbálva magamra ráerőltetni valami féle nyugalmat. Majd szépen sorjában vettem mindent, ami a papírra fel volt tüntetve, hogy mit is szeretnének hallani. Majd rekedt kis egér-izgulós hangon elkezdtem mesélni a tételemet, ami olyan jól sikerült, hogy végig sem mondtam, amit a papírra leírtam. Lehet, hogy csak a saját példa nyerte el a tetszésüket, vagy hogy már tanítok; senki sem tudja. De ahogy ki mondták, hogy köszönjük szépen, fene nem szerette volna tovább mondani azt, ami a papírra még le volt írva. Így hát nagy megkönnyebbülések után végre fellélegezhettem és egy ötössel távozhattam a vizsgáról. Természetesen a vizsga utáni nosztalgiázás és koccintás itt sem maradhatott ki; töprengések, sztorizgatások és sajnálkozások, hogy máskor miért nem jutott eszünkbe így összeülni! Igaz, hogy még van hátra vizsgám, sőt még az állam vizsga is előttem áll, de valahogy már érzem, hogy az az öt és félév milyen gyorsan elment. Amire pedig eddig nem is számítottam, hogy mind ez az öt és félév mennyire fog hiányozni.

Reklámok

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s