Nyaralj otthon gyerekekkel! #2

Tavaly már volt egy ilyen bejegyzésem, amit még az Urban-Eve szerzője Via vetett fel és én azóta próbálom minél kreatívabban megoldani a nyaralást, legyen az egyedül, párban, haverokkal, vagy mint most is: GYEREKEKKEL.

Mi tagadás, rengeteg energiát elvesz az a két rossz csont, akikkel én nyaraltam jóformán az elmúlt 2 hétben. Akinek van kisebb testvére, gyermeke az tudja milyen. Hát én hogy is oldhattam volna meg másképp a felelősség teljes felügyeletet, mint egy leheletnyi “tanári dirigálást” belecsempészve az egészbe… És meg kell mondjam igazán jól jött az a bizonyos “tanár nénis szigor”, hiszen olyankor nem az van, hogy csak leordítom a szerencsétlen gyerek fejét, jó hangosan megmondom neki hogy nem szabad és punktum, hanem hidegvéremet megőrizve szépen normál hangnemen elmondom és megmagyarázom, hogy ezt miért nem kellene csinálni, vagy ha hajthatatlan, akkor miért ne lenne jobb a másik verziót kipróbálni! Nagyon sokat jelenet ez a gyerkőcök fejlődésében, ha nem csak azt hallja, hogy “mert csak!” hanem azt is, hogy “azért mert, hogy ezt és ezt így, mert akkor neked az jobb, sőt … stb. “. Mellesleg honnan a rákból tudja az a gyerek mit lehetne és hogy lehetne, ha nem mondták / tanították meg neki még? Szóval síri nyugalommal, de annál nagyobb elszántsággal vetettem bele magamat a 2 hetes gyermekmegőrzős feladatba! Mondhatom, hogy sikerrel, enyhe fáradsággal és megpilledéssel teljesítettem a feladatot!

Mit terveztem meg előre?

  • Társasjátékozás
  • Olvasónapló készítése / segítése
  • Kirándulás a hegyre
  • Kirándulás Sástóra autóval
  • Pancsolás a medencében – sátorozás és hogy reggeli, ebéd, vacsora kint történjen meg
  • Ebéd utáni / délutáni pihenések olvasással
  • Elvinni a gyerekeket moziba

Mit valósítottam a tervből?

  • Társasjátékozás
  • Olvasónapló készítése / segítése
  • Kirándulás a hegyre
  • Pancsolás a medencében – sátorozás és hogy reggeli, ebéd, vacsora kint történjen meg
  • Ebéd utáni / délutáni pihenések olvasással
  • Elvinni a gyerekeket moziba

Elnézve a terveket nagyjából meg is tudtuk együtt valósítani az elvárásokat. Sokat nyomott a latba, hogy míg az első héten nagy forróság volt, így sokszor inkább csak bent voltunk a négy fal között és pihentünk, többnyire a telefon nyomkodása is ide tartozott, de azért a társasjátékok és a könyvek is elő voltak véve, ami nagy piros pont mindenki számára! Az első héten én voltam a főfelügyelő, majd a második héten anyunak segítettem be. Itt jó formán arról volt szó, hogy mikor ő főzött, addig ügyeljek rájuk, de őszintén mondom, egyáltalán nem kellett rájuk úgy különösebben ügyelni, hiszen el voltak mint a befőtt. Volt olyan, mikor egyedül voltam velük és én is főzőcskéztem és mindenki el volt a maga kis világában addig, amíg az ebéd készen nem volt :) Inkább azok voltak a kritikus pontok, mikor egymást marták a semmiért és piszkálták / heccelték egymást. Olyankor ha már nem bírtak magukkal igen is felemeltem a hangom, de csak szigorúan az elején! és meg is kérdeztem tőlük, hogy miért kell felemelnem a hangom, ha ők békésen tudnák elintézni a dolgokat és nem egymás agyára menni…

nyaralj_gyerekekkel_part2_001

A két hét amúgy jól kezdődött el, hiszen együtt szedtük rendbe a kerti bútorokat, nem pedig én szakadtam meg a tarkításukban. Mivel közöltem, hogy ezeket ők is ugyan úgy fogják használni, nekik is be kell segíteni: egyetlen egy rossz szó vagy “jajj én ezt nem akarom” nem hangzott el; én kiadtam konkrétan az utasításokat, a többit rájuk bíztam, majd ellenőriztem a végeredményt :) Probléma egy szál se! Az első hét végül is inkább az olvasással, társasozással, pancsival, sátorépítéssel és forróság elkerülésével telt. A második héten már azért könnyebb dolgom volt, hiszen nem az enyém volt a főfőnök szerep. De ettől függően, egy kellemesebb napon nekivágtunk és cipőt húztunk és felmásztunk a hegyre megnézni a tavat. Majd másnap elmentünk moziba is, hogy megkoronázzuk a hét befejezését, ami egész nagy kihívás volt. Jó formán ők nézték a mesét és én annyira nem tudtam élvezni, hiszen csak azt vártam / figyeltem / hallgattam, hogy most kinek mi problémája van, hogy a nachos-t fogjam már meg, hogy mondjam már meg mikor lesz vége a filmnek, hogy ő ezt most nem kéri, hogy most töröljünk kezet, hogy mikor lesz már vége a filmnek és hogy a végén meg már nagyon kell pisilni oda menjünk, haladjunk.

nyaralj_gyerekekkel_part2_002

Igazából nem ennyire rossz a mozizás gyerkőcökkel, mint ahogy leírtam, de azért az emberben van egy bizonyos éberségi / most rögtön ugrani kell ösztön, ha gyerekre vigyáz és hiába néztem én is a mesét és mosolyogtam a vicceken, azért ott volt bennem mindig az, hogy oldalra fordulok, na mi a probléma, na megette, akkor most hova rakjam, mit fogak stb. Ettől függetlenül ők is megérdemeljenek ilyen jó kis mulatságot, mint hogy 3D-s meséket nézzenek néha napján ;)

ww14_ossz

Ha összegezni kellene akkor úgy mondanám, hogy ahogy elmentek én leültem az újonnan vásárolt magazinomhoz és hallgattam a csendet, a nyugalmat és élveztem azt a felszabadító érzést, hogy nem kell azonnal ugranom / szólnom / magyaráznom / szétszednem bármit is. Mert hát még, hiába hogy már egész nagyok és okosak, meg kell tanulniuk élvezni is a csöndet és néha leragasztani azt a kis magyarázós szájacskájukat, ami még este tíz órakor sem akar csendben lenni :D

Reklámok

Szolj hozzá bátran! - ne féj, nem harapok (hamm)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s